mára túl édes. Ám, mint sokszor mondtam már, de gustibus non est disputandum," s
remélem drága magyar barátaim meg fogják bocsátani nekem az ítélőképesség hiá¬
nyát, bár tudom, hogy mennyire elfogultak cara paíriajuk s annak becses terméke
iránt. Sokuktól hallottam azt, hogy a legrosszabb magyar bor is jobb, mint a legjobb
francia. Hogy a magyarok mily sokat beszélnek a szőlőfürtök között található zö¬
vényi aranyról azt nagyon jól tudjuk, hiszen az országról áradozó szinte mindegyik
magyar szerző megemlíti ezt, annak ellenére, hogy a gens éclairés"! számára hihetet¬
len. Grossinger úr, aki Magyarország természetrajzáról egy-két éve írt egy nagy latin
nyelvű munkát, ?" megmagyarázza, hogy a juhok fogának miért olyan a színe amilyen.
„Si vero fulgor perennis est, auro tribui potest, quod in vegetabilibus Montane Hungaria
delitescit.”** Windish (!) úr" pedig, aki az egyik legkiválóbb geográfusuk, egy 1780
körüli, s leírom betűkkel is, nehogy az olvasó azt gondolja, hogy a hetes nyomdahiba
miatt került egy négyes helyére, tehát egy ezerbétszáznyolcvan körüli munkájában azt
írja, hogy a kitűnő magyar talajban a rozs búzává változott.? De boldogok azok, kik
ennyire büszkék országukra, s akik hazájukat földi paradicsomnak, kormányzatukat
pedig a tökéletesség mintájának tekintik. Igen, boldogok azok a párok, akik minden
kellemet és érdemet megtalálnak egymásban, a szülők, akik gyermekeikben fölfedezi
az ifjúság minden erényét, s a gyermekek, kik szüleikre, mint őrangyalaikra tekin¬
tenek. Az olyan ösztönös érzelmek nélkül, mint amilyen a hazaszeretet, a házastársi
tiszteletet, a szülői rajongás és a gyermeki ragaszkodás, a köz és az egyén boldogsága
igen vékony szálon függene, s az ellentétek legkisebb szellője is elfújná azt. Ezért
örömmel tölt el, ha látom, hogy a holland elkomorul, ha hazáját ködös mocsárnak
titulálják, mely csak arra jó, hogy Európa tőzeglápja legyen. Auld Reekgyben"" gyakran,
s boldogan hallgattam amint az északi brit" így üdvözli barátját: , Ejha, Donald, ugye
milyen gyönyörű hideg, esős reggelünk van?" — , Úgy bizony Sandy, ez egy gyönyörű
hideg, esős reggel."
drága hazájuk
felvilágosult, művelt emberek
Grossinger János (1728—1830) jezsuita, természetbúvár; Townson GROSSINGER 1793-ra utal.
GROSSINGER 1793, 178. , Ám ha a ragyogás maradandó, az a Magyarország hegyeinek növényeiben rejtező
aranynak tulajdonítható."
34 Karl Gottlieb von Windisch (1725-1793) Pozsony polgármestere, a Pressburger Zeitung kiadója,
szerkesztője. Townson WINDIscH I-III, 1780-ra utal.
Townson itt udvariasnak tűnő angol gúnnyal arra utal, hogy ha a XV. században (1480) ilyet írtak volna,
akkor még megbocsátható, de a Felvilágosodás századában nevetséges. WiINDISscH I, 1780, 25. valóban
ezt irja: „Das ebene Land ist durchaus fruchtbar. Die Aecker tragen an manchen Orten, besonders
in dem untern TIheile des Königreichs, fast ohne Bearbeitung alle Arten des schönsten Getraides,
insonderheit aber vortrefflichen Waizen; ja in einigen Gegenden ist der Boden so gut, dass sich des ausgesäte
Roggen in Weizen verwandelt.”
Másképp: Auld Reekie, Edinburgh tréfás skót neve; jelentése: , öreg füstös".