Page 59 [59]
Az elkészült keveréket jól összekavarják. E művelet révén a magok elkülönülnek a
szőlő húsától, s följönnek a folyadék tetejére, s akkor hálóval vagy szitával eltávolítják
azokat. Az egész tehát ugyanabban az edényben marad; néhány napra lefedik, míg
az erjedés megindul. Ezt az időjárástól függően mintegy három napig így hagyják,
azaz addig, míg az erjedés révén a Troken-beer hüsos veleje megfelelően össze nem
keveredik a közönséges lével. Minden este és reggel jól meg kell kavarni, s a magokat
gondosan el kell távolítani. Ha az erjedés túl hosszú ideig tart, a bor a héjaktól kelle¬
metlen barna színt kap, s a hordóban sok élesztő és üledék képződik. Most már nincs
egyéb tennivaló, mint e folyadékot szöveten vagy szitán keresztül azokba a hordókba
tölteni, melyekben azt tartani szándékoznak. A maradékot kipréselik, s némelyek
még ezt követően is közönséges levet adnak e préselt maradékhoz. Ám ha a prés jó,
akkor a közönséges bor csak igen kevéssé lesz ettől jobb.
Ha jelentős mennyiségű Troken-beer rövid időre együtt marad, valamennyi sűrű
lé vagy szirup sajtolódik s folyik ki belőlük, s ezt, mint igazi ínyencséget gondosan
összegyűjtik. Szirupos állaga miatt essencenek nevezik. E borok finomításának és el¬
tartásának nincsenek különösebb fogásai. A hordókat tele kell tölteni, s külsejüket
óvni kell a nedvességtől és a gombától.
Ausbruchet nem kizárólag Tokaj környékén készítenek, van szentgyörgyi, récsei?
és ménesi" is. Ez utóbbi vörös színű, s én jobban kedvelem a tokajinál. Valamennyi
Ausbruchet Sopron vármegyében is készítenek.
A legkiválóbb bor nem sokáig marad termőhelyén. Jelentős részét hamarosan
Magyarország más részein lakó nemesek pincéibe küldik, legnagyobb része pedig
északra, Szepes és Liptó vármegyékbe kerül, ahonnan Lengyelországba szállítják. A
lengyel mágnások a legjobb vásárlók, különösen az Ausbruche szamara, mely a létezd
legdrágább európai bor. Itt az országban a legjobbikból egy palack ára mindig körül¬
belül egy dukát, ami majdnem fél guinea. Egyszer Pesten egy kávéházban együtt
ebédeltem a barátaimmal. Csupán egy egyszerű fogást ettünk, ami mérsékelt ösz¬
szegbe került, s a közönséges bor mellett némi tokajit is ittunk. Amikor a fizetésre
került a sor a pincér mindenkit megkérdezett, hogy hány pohár tokajit ivott, s minden
egyes pohár tokajiért húsz krajcárt (körülbelül nyolc penny) számolt az azt fogyasztók
számlájához.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a tokaji remek bor, de úgy gondolom, hogy az ára
mindenképpen túlzó. Kevés olyan honfitársam van, aki, hacsak ritkasága miatt nem,
jobban kedvelné a tokajit a jó bordóinál vagy burgundinál, s ezek csak negyedany¬
nyiba kerülnek. Bocsánat a kijelentésért, de véleményem szerint néhány édes spanyol
ugyanolyan kiváló, mint a tokaji, mely, a nagyon öreget kivéve, az angol ízlés szá¬
5 Szentgyörgy (ma Sväty Jur; nemet neve Sankt Georgen), szőlőtermesztéséről és borairól híres városka
Nyugat-Szloväkiäban a bazini järäsban.
Récse (szlovákul Raca, németül Ratzersdorf) szőlőtermesztéséről és borairól híres egykori városka, ma
Pozsony része.
Ménes (ma Minis; német neve Minisch) szötermeszteseröl €s boräröl hajdan hires települes
Arad-hegyaljän.
1 guinea = 21 shilling = 1 font 1 penny.
D
6
27
28
57