Page 57 [57]
OCR
hogy kész legyen még a korai fagyok vagy havazások előtt. Ha bujtványnak szánják, néha még az ágakat is betakarják. Némelyik szőlőműves kiveszi és halmokba rakja a karókat, mások állva hagyják azokat. Amint vége a télnek s az időjárás enyhülni kezd, ez március közepére, sőt gyakran elejére esik, a tőkéket ismét kitakarják, s köröttük megforgatják a földet. Ezt, mihelyst az évszak megengedi, azaz március végén vagy április elején, a talajművelés követi. Az idő, a szigorú telek és a tavaszi fagyok pusztítják a szőlőket. E károk pótlására új szőlőket kell felnevelni. Ezt különféle módon végzik el, átültetéssel, vagy, gyakrabban, elismerten jó és egészséges szőlők dugványainak elültetésével. Ez a következőképpen történik. A dugványokat (melyeknek le kell vágni hamar elszáradó csúcsait) egy kevés trágyával térdnyi mélységbe a földbe kell rakni úgy, hogy a másik végéből csak egy arasznyi látszódjon ki. Ezt be kell takarni egészen addig, míg feltételezhető, hogy már rügyezni kezd, s a tavaszi fagyok már nem veszélyeztetik. A szőlőnevelés döntött szőlőággal is történhet. Ebben az esetben a tőke és a gyökerek körül másfél lábnyi mélységig kiássák a földet. Ezeket aztán a gödör aljába tapossák, úgy hogy az ágak azon része, mely a tőkéhez csatlakozik, a föld alá kerüljön. A maradó részeket lefektetik, s némi trágyával kevert földdel betakarják, úgy, hogy végeik csak néhány hüvelyknyire látszódjanak ki a talaj felszíne fölött. Mindegyik ághoz, melyek idővel új szőlővé válnak, egy karót állítanak. Ezt követi a szőlőművelés legkomolyabb tevékenysége, a kapálás, vagyis a talaj megforgatása. Ezt a szüretig háromszor-négyszer meg kell ismételni. Az első kapálás után hamarosan leverik a karókat, melyekre, ha elérik a kétlábnyi hosszúságot, a hajtásokat lazán rákötözik. Mikor ötlábnyira is megnőnek, jobban rögzítik őket: felül igen szorosan, középtájon pedig lazábban. Ez idő tájt a gyomok ismét nőni kezdenek, s ekkor megint megforgatják a talajt, hogy a gaz elpusztuljon s a talaj napfényt kapjon. A virágzás idején nincs semmi tennivaló, a Természet mindent elvégez egymaga. Ha ez megvan, a karókat erősebben beverik a talajba, az esetleg szabadon álló szőlőket jobban rögzítik, a felesleges hajtásokat eltávolítják, s így a szőlők oly rendezettek, hogy a szüretig nincs szükségük további gondoskodásra, mindössze talajt kell még egyszer megforgatni. A gazda immáron túl van a fárasztó munkán, s mert haszna igen bizonytalan, aggodalommal vár a Gondviselés áldásaként egy bőséges szüretre. Bár meleg időben a legkorábbi szőlőfajták már augusztus közepére megérnek, a legtöbb csak szeptember legvége előtt lesz ehető. Mivel a préseléshez a szőlőszemeknek teljesen éretteknek kell lenniük a szüretet a lehető legkésőbbre hagyják, általában Szent Simon és Szent Júdás október 28. napjára eső ünnepére, és ha jó az idő jobb később, hogy minél több legyen a félig megaszalódott mézédes szem, vagy ahogy itt nevezik a Troken-beers, 9 mely elengedhetetlenül szükséges az Ausbruche készitéséhez, az oly nagy becsben tartott tokaji borféleséghez, ahhoz amit mi Tokajinak nevezünk. Mikor a szőlő érni kezd, őröket küldenek a kertekbe nem csak a lopások megelőzésére, de a madarak elijesztésére is. 9 Szó szerint: száradt bogyók, vagyis az aszúszemek. 55
