Page 167 [167]
4. ÖSSZEGZÉS 165
szervezeti szintű felskálázásával, akkor nem beszélhetünk stratégiai megkôzeli¬
tésrél. A digitális transzformációhoz való alkalmazkodásnak szervezeti szinten
koordinált folyamatnak kell lennie, hiszen a működés minden aspektusát érinti
és alapvetően változtatja meg a pedagógiai munka folyamatát és lehetőségeit (gon¬
doljunk például a külső szereplők bevonására, az informális tanulási lehetőségek
kiaknázására stb.). A szervezeten belüli terjedést segíthetik a keresztfunkcionális
csoportok. Ha a különböző modelleket nézzük, akkor érthetővé válik, hogy nem
az a kérdés, hogy hogyan tudunk egy konkrét eszközt felhasználni az oktatásban
(nem konzervszerű receptekre, használati útmutatókra van szükség), hanem annak
megvitatására, hogy milyen kompetenciákat kell fejlesztenünk annak érdekében,
hogy a tanulók boldoguljanak a digitális világban (pl. kritikus gondolkodás) és
ennek alkalmazását hogyan tudjuk modellezni, különböző tanulási-tanítási te¬
vékenységek keretében támogatni. Ebben a kérdésfeltevésben nem jelennek meg
digitális megoldások, hiszen önmagában öncélú lenne, ha csak ezt vizsgálnánk.
De ha a fenti kérdésfeltevésből indulunk ki, akkor logikus lehetőségként merül
fel a digitális megoldások kiaknázása. Annak érdekében, hogy hatékonyan integ¬
ráljuk a digitális újítások során szerzett tapasztalatokat az oktatási rendszernek
fejleszteni kell a szervezeti tanulási kapacitását, hiszen korábbi kutatások alapján
tudjuk, hogy ezek a strukturált folyamatok kevésbé erősek az oktatási rendszerben.
A digitális transzformációs folyamatok eredményeként kialakulthat egy olyan
oktatási szervezeti konfiguráció, amely szervesen kapcsolódik az ökoszisztémá¬
hoz, ezzel kitágítva az együttműködési lehetőségeket, a fejlesztési és innovációs
potenciált, rugalmas, agilis szervezetet teremtve, Feltételezéseinknek megfelelően a
digitális transzformációhoz való alkalmazkodás kedvez a tanulószervezeti viselke¬
dés fejlesztésének, mind az egyéni és csoportos tanulás, mind a szervezeti tanulás,
mind pedig a külső környezethez való kapcsolódás tekintetében. Természetesen a
digitális transzformációról nem csak az egyes oktatási intézmények kapcsán kell
gondolkoznunk, hanem figyelembe kell vennünk azt a tágabb oktatástechnológiai
ipart is, amelyek termékei, a velük való együttműködés alapvetően befolyásolja az
érintett dkoszisztémat. Feltételezésiink szerint ahogyan az ökoszisztéma szereplői
egyre inkább előrehaladnak a digitális transzformációhoz való alkalmazkodásban,
annál inkább organikussá válik a szereplők közötti együttműködés. Az új lehe¬
tőségekkel azonban új veszélyek is megjelennek, amelyet az oktatási rendszernek
figyelembe kell vennie (pl. cyberbullying, biztonsági és adatvédelmi kérdések,
digitális szakadék és egyenlőtlenségek). A folyamatnak azonban további járulékos
eredményei is lehetnek, amik hozzájárulnak a digitális állampolgári kompetenciák
fejlesztésén keresztül az általános műveltség, informáltság növeléséhez, a társadal¬
mi részvétel erősítéséhez, akommunikációs csatornák gazdagításához és tudatos
kihasználásához, az aktív és tudatos fogyasztói magatartás megerősítéséhez és a
rugalmas alkalmazkodási képességek fejlesztéséhez.