OCR
164 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., megoldások által biztosított lehetőségekre (ez jól tükröződik az UTAUT modell várható teljesítmény elemében), illetve a technológia iránt milyen attitűddel viseltetnek (ami például a technológiai készenlét index keretében ragadható meg). További kutatási lehetőségként merül fel a vezetés szerepének értelmezése az oktatási szektorban a digitális transzformáció támogatása és elősegítése szempontjából. A modella digitális transzformációs mechanizmusokat két folyamatra bontja. Az első folyamat az újító tevékenységet írja le. Itt elsősorban stratégiai megközelítést jelenít meg, amely adatokra épülő, szervezeti határokon átívelő működést javasol, amelyek jól tetten érhetők a tanulószervezeti viselkedés építőköveiben, továbbá hangsúlyozzák az ügyfélközpontú megközelítést is (esetünkben a tanulóközpontú pedagógiai megközelítést emelhetjük ki). A modell nagy hangsúlyt fektet a digitális innovációk létrehozására. Kutatásunkban erre az aspektusra kevésbé fókuszáltunk, inkább meglévő eszközök innovatív használatára fókuszáltunk, de ugyanúgy releváns kérdés lehet, sőt a problémamegoldási tanulásként értelmezett innovációs tevékenység kapcsán az innovációk létrehozása egy kiemelt fejlesztési terület lehet. A helyi szintű, pedagógusok által kezdeményezett digitális pedagógiai innovációk fejlesztése gazdagíthatja az ökoszisztémát és érvényesítheti a kölcsönösséget az oktatástechnológiai ipar szereplőivel való együttműködésben. Az innovációs folyamatok szempontjából létfontosságú a digitális kapacitások kiaknázása, ennek keretében az oktatási rendszerben kiemelhetjük a komplex tanulásmenedzsment megoldások alkalmazását. Egy jól működő digitális ökoszisztéma jelentheti az alapját egy jól átgondolt digitális transzformációs stratégiának. További kutatási lehetőségként merül fel, hogy a köznevelési rendszerben elérhető e-Kréta és Digitális Kollaborációs Tér, illetve a felsőoktatásban használt Neptun és egyéb tanulásmenedzsment rendszerek (pl. Canvas, Moodle) mennyire alkalmasak erre az integratív szerepkörre. A digitális transzformáció szempontjából gondolkodásunknak túl kell mutatnia az egyszerű eszközfelhasználáson és az ember-gép interakció (human-computer interaction) lehetőségeit kell pedagógiai szempontból átgondolnunk. Ez a kérdés kifejezetten a mesterséges intelligencia megoldások kapcsán kerülhet előtérbe. Az innovációs folyamatok mellett az integrációs folyamatok alkotják a digitális transzformációs folyamatok másik lábát. Míg az előző szempontból az újítások létrehozása, menedzselése került a fókuszba, addigitt az újítások rögzítése, a rutinba való beillesztése jelenik meg. A legfontosabb tényező itt a szervezeti alkalmazkodóképesség, ami ismét a tanulószervezeti viselkedés szerepét erősíti meg. Nemcsak a szervezetre vonatkozik itt a rugalmasság, hanem a technológiai megoldásokra is, éppen ezért szükséges, hogy az alkalmazott digitális architektúra rugalmasan képes legyen kiszolgálni az érintettek (pedagógiai) igényeit. Szükséges, de nem elégséges feltétele a digitális transzformáció eredményes megvalósításának az egyéni kísérletezés, új megoldások kipróbálása, viszont, ha ez nem társul a tapasztalatok