Oldal 165 [165]
OCR
4. ÖSSZEGZÉS 163 A modell a digitális transzformáció kontextusaként, előzményeiként a technológiai, környezeti és szervezeti tényezőket veszi sorra. Kutatásunkban is nagy hangsúlyt fektettünk maguknak a konkrét digitális megoldásoknak az elemzésére. A digitális transzformáció egyik hajtóereje a különböző digitális megoldások kialakulása és elterjedése (pl. blokklánc, mesterséges intelligencia, közösségi média, felhőalapú megoldások, robotika stb.), így esetünkben az oktatástechnológiai megoldásokat kell figyelembe vennünk, amely piacnak az elemzése egy új kutatási irány lehet, kifejezetten a vállalkozások és az oktatás szereplőinek együttműködésére fókuszálva. Nemcsak maguk a technológiák, hanem az általuk jelentett digitális tulajdonságok is fontos részét képezhetik elemzésünknek (például újraprogramozhatóság, kapcsolódás, modularitás, személyre szabhatóság stb.). Jól láthattuk ennek a hatását, a digitális megoldások által jelentett új tanulási-tanítási csatornák kiaknázásában (pl. közösen szerkeszthető dokumentumok), amely új lehetőségeket jelentett a pedagógusok számára. Ahogyan utaltunk rá, nem csak a tanulás-tanítás területét érintő digitális pedagógiai innovációkra kell fokuszálnunk, hanem a szervezeti perspektívát is beemeljük a gondolkodásunkba. Ennek köszönhetően kiemelt szerep jut az adatoknak, azok elérhetőségének. Az oktatási szektor szempontjából kiemelkedő potenciált jelenthet a big data, gépi tanulás és tanulási analitika lehetőségeinek kiaknázása például tanulásmenedzsment rendszereken keresztül létrejövő adatok segítségével. Ez egy új forrását jelentheti a tanulási folyamatok fekete dobozának feltárásának. Ez megerősíti az adatalapú pedagógiai döntéshozás szerepét az oktatási rendszerben, amelyben érdemes lehet megerősíteni az intézményeket és a pedagógusokat, mind a közoktatás, mind a felsőoktatás területén. A környezeti tényezők szempontjából a modell foglalkozik a jogi és infrastrukturális feltételekkel (ez esetünkben elsősorban a Digitális Oktatási Stratégiában vagy ahhoz kapcsolódóan a Nemzeti Oktatási Innovációs Rendszer digitális alpillérében jelenik meg), a technológia által generált ipari folyamatokkal (itt elsősorban az oktatástechnológiai ipar fejlődésére kell gondolnunk), illetve a fogyasztói igényekkel (itt külön gondolhatunk a tanulók /szülők, illetve az állam/ munkaerőpiac igényeire). A kontextuális szervezeti tényezők körében a modell elsősorban a korábbi szervezeti folyamatokra, rutinokra utal, amely fontos tényező az innováció-elméleti és technológia elfogadási modellekben (lásd UTAUT2 modellben a szokásokat). A szervezeti tényezők kapcsán a szervezeti kultúrához kötődően láttuk, hogy az oktatási rendszerben elsősorban az együttműködés kultúrájára épülő, egymást támogató tanulás erősíti a digitális transzformációhoz való alkalmazkodást, azonban a kreatív, innovatív kísérletezésre építő megközelítés, illetve a külső szereplőkkel való együttműködés egy kiaknázatlanabb területnek tűnik. Továbblépési lehetőségként érdemes megvizsgálni az oktatási innovációs klaszterek létrehozásának lehetőségét (G. Halász és mtsai., 2021). Említhetjük még a vezetés szerepét, pontosabban, hogy a vezetés mennyire érzékeny a digitális
