Oldal 161 [161]
OCR
4. ÖSSZEGZÉS 159 bevonásában mutatkozott sikeresebbnek, de itt találhatók a legmagasabb tanári digitális kompetenciával rendelkező pedagógusok is. Hozzá kell tennünk, hogy az ezt a stratégiát követő pedagógusok számoltak be a legjobb iskolai és családi előfeltételekről. Az eredményeink alapján levonhatjuk a következtetést, hogy nincs egy általánosan működő stratégia, a különböző környezeti és iskolai előfeltételek és egyéb tényezők mind közre játszhatnak abban, hogy milyen megközelítés bizonyul sikeresnek. Az eredmények alapján az is megfogalmazható, hogy a köznevelési rendszer nem tudta teljes mértékben kiaknázni az aszinkron megközelítésből fakadó lehetőségeket. Ez a stratégia kevésbé bizonyult sikeresnek, de itt elsősorban a megvalósítás a kérdéses. A szakirodalom alapján láthatjuk a bizonyítékokat, hogy működnek az aszinkron megoldások (pl. fordított osztályterem), ám ez egy alapvetően szokatlan megközelítés, megfelelő előképzettséget, kapcsolódó pedagógiai megközelítést feltételez (például a diákok önszabályozó tanulása keretében). Ezt egy fontos fejlesztési lehetőségként azonosíthatjuk, ami egyébként elősegítheti a korábban hiányolt digitális oktatási stratégiák bevezetését. Az is fontos kérdés, hogy pontosan milyen eszközökkel, milyen megoldásokat alkalmaztak a pedagógusok, de erre később térünk ki az eszközhasználatra vonatkozó részek ismertetésénél. Kutatásunk központi elemét két útmodell adta, amelyek egymásra épülve, illetve idői perspektívát is megjelenítve próbálták feltárni, hogy különböző egyéni és szervezeti tényezők hogyan befolyásolják a sikeres digitális átállást. Az előzmény modell tekintetében a mérés kifejezetten a digitális munkarendre való átállás elején zajlott, így az első reakciókból levonható következtetéseket jeleníti meg. Ebben az esetben lehetőségünk volt különböző nézőpontok beemelésére (pedagógusi kérdőív, vezetői kérdőív) is. A modellünkben arra törekedtünk, hogy a sikeres digitális átállás percepcióját magyarázó tényezők komplexitását tárjuk fel. Ehhez az elméleti összegzésünk alapján beemeltünk szervezeti kultúrára, tanulószervezeti viselkedésre, egyéni és szervezeti digitáliskompetenciára, külső tényezőkre (családi és iskolai felkészültség infrastruktúra és kompetenciák tekintetében), illetve pedagógiai stratégiákra (a tanulás struktúrája és keretei) vonatkozó elemeket. A sikeres digitális átállásban meghatározó szerep jutott a családi és iskolai felkészültségnek. A családi előfeltételek nagyobb mértékben hatottak a sikeres átállásra, amely felveti az iskola-család közötti kommunikáció és együttműködés fontosságát. Az iskolai felkészültség szempontjából a pedagógusok digitális kompetenciája jelent meg, mint fontos tényező, amely szerepet játszhat a sikeres átállásban. Mindezek hátterében, mind az egyéni és szervezeti digitális kompetenciákat jelentősen befolyásolja a tanulószervezeti viselkedés. Kimutatható a szervezeti kultúra hatása a tanulószervezeti viselkedésre, illetve indirekt hatása az átállás sikerességére a digitálisan kompetens szervezet változóján keresztül. A szervezeti kultúra szempontjából elsősorban a klán kultúra bizonyult dominánsnak, amihez a facilitáló és mentoráló vezetői stílus kapcsolódik. Ez az összefüggés megerősíti az együttmű
