OCR
158 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO .., nosíthatók ebben a dinamikában és az is jól látszik, hogy az alrendszerek között is jelentős eltérések mutatkoznak. A gyakorlatban kevésbé valósul meg a két alrendszer közötti kommunikáció, a visszajelzések nyomán kevésbé változik a gyakorlat. Előremutató lehetőségek rejlenek a digitális oktatási stratégiákban, de ezek nem kerülnek teljes mértékben kiaknázására, elsősorban a tanulási környezet tágabb értelmezésére, az informális tanulás lehetőségeire és a külső szereplők bevonása kapcsán mutathatók ki további lehetőségek, míg például a személyre szabottság és az együttműködés támogatása jól megvalósul. A modern pedagógiai kultúra fejlesztését a digitális eszközök segítségével elsősorban külső tényezők korlátozzák (időhiány, pénzügyi erőforrások hiánya, infrastrukturális hiányosságok), amelyekben szintén érzékelhető az alrendszerszintű és regionális diszparitäs. A digitális transzformáció kihívásaihoz való alkalmazkodás vonatkozásában a képesség-formálás és -felhasználás dinamikájának összehangolására lenne szükség, amelyre elsősorban a képesség kormányzás (skills governance) oldaláról lenne szükség átgondolt, stratégiai fejlesztésre. Ehhez nagy mértékben hozzájárulhat a képesség-ökoszisztéma megközelítésből fakadó rendszerszemlélet. Az eredményeink alapján megfogalmazható javaslatokat a diszkusszió keretében fejtjük ki. A következőkben rátérünk az egyéni és szervezeti alkalmazkodás sajátosságaiból levonható konklúziók összefoglalására. 4.3. KONKLÚZIÓK AZ EGYÉNEK ÉS SZERVEZETEK DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁSÁRA VONATKOZÓAN Míg az első kutatási kérdésünk elsősorban a makro-perspektívára fókuszált, addig a második kutatási kérdés keretében a mikrofolyamatokra helyeztük a hangsúlyt. A kutatási stratégiából kiindulva folyamatos iterációban valósult meg a kutatási eredmények feldolgozása. Nem hagyhattuk figyelmen kívül a pandémia hatását, így először azt vizsgáltuk meg, hogy közvetlenül a digitális munkarendre való átállás során milyen megoldásokat követtek a pedagógusok. Az elemzésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a pedagógusok többsége alapvetően nem változtatott korábban jól bevált megoldásain. A jelenléti oktatás során alkalmazott megoldásokat, megközelítéseket próbálták átültetni az online oktatás gyakorlatába. Azok, akik mégis változtattak a gyakorlatukon, elsősorban az aszinkron megoldások felé fordultak és támogató magatartást vettek fel. Ebben a kategóriában lévő pedagógusok esetén mutatkozott a legalacsonyabb tanári digitális kompetencia, illetve az ide tartozó pedagógusok számoltak be a legroszszabb iskolai és családi előfeltételekről. A legkevesebben a szinkron-támogató stratégiát követték, ám mégis ezen a területen mutatkozott a legnagyobb siker a felsős diákok bevonásában. A szinkronirányító stratégia pedig az alsós diákok