Oldal 159 [159]
OCR
4. ÖSSZEGZÉS 157 náris sajátosságokat, amelyhez jó keretet nyújthat az emblematikus pedagógiák (signature pedagogy) azonosítása (lásd pl. Shulman, 2005; Varga-Atkins, 2020). Az eredményeink alapján elsősorban a személyre szabást és az együttműködést leíró stratégiák mutatnak szoros összefüggést a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének képességével. A köznevelési alrendszerben még a kutatásalapú tanulásnak is nagy szerepe lehet ebben a folyamatban. A digitális megoldásoknak nagy szerepe lehet a differenciálás, személyre szabott tanulási stratégiák megvalósításában, gondoljunk például a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekre. A személyre szabás stratégiájában egyrészt megjelenik az a tendencia, amely a digitális transzformáció kapcsán más szférákban is tetten érhető: az ügyfélközpontúság, a termékek és szolgáltatások személyre szabhatósága. Ez a szemlélet az oktatás világában értelemszerűen a differenciäläson keresztül tud megvalósulni, de ha tágan értelmezzük az ügyfél fogalmát, akkor vizsgálhatjuk a kérdést a szülő, az állam, illetve a munkaerőpiac szempontjából is. Az oktatás jövőjét tárgyaló kiadványok előrejelzéseiben megjelennek olyan modellek, amelyek kifejezetten az oktatás ilyenfajta just-in-time , termelési" jellegű megoldásait vetítik előre. Ez egy rugalmas megoldás lehet a szakmaspecifikus képességek fejlesztésére, azonban az általános képességek fejlesztése kapcsán továbbra is előtérben maradnak a hagyományos oktatási rendszer pedagógiai folyamatai. Figyelembe véve a képesség-ökoszisztéma elemeit, a digitális transzformáció (felerősítve a pandémia hatásával) egyértelmű hajtóerőt biztosít a modern pedagógiai kultúra digitális eszközökkel való fejlesztéséhez. Nem szabad elfelejtenünk a támogató közeg fontosságát sem. A kutatási eredményeink alapján a résztvevők elsősorban külső gátló tényezőket jelöltek meg, amelyek akadályozzák a digitális megoldások beépítését és felhasználását a mindennapi működés során. A köznevelési alrendszer szerelői elsősorban az időhiányt és a pénzügyi erőforrások hiányát jelölték meg, míg a felsőoktatási szereplők az infrastrukturális ellátottság hiányait említették legnagyobb mértékben. A pedagógusképzés területén megjelenik a kompetenciahiány is, mint jelentős gátló tényező az érintettek önbevallása alapján. Ez jól tetten érhető a korábban bemutatott eredmények tekintetében is. A helyzetértékelés alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a közoktatás digitális eszközellátottság, illetve digitálispedagógiai kompetenciák terén előrébb jár, mint a felsőoktatás, vagyis azok a szereplők, akiknek a pedagógusképzés keretében a leendő tanárok digitális tanári kompetenciáit kellene fejleszteniük. Ez egyrészt felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a felsőoktatási szereplők tanuljanak a közoktatási szereplőktől, másrészt arra a fontos hiányra is utal, amely a pedagógusképzés lehetőségeit illeti. Összességében megállapíthatjuk, hogy a pedagógus professzió egyenlőtlen dinamikákat mutat a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének képességét tekintve. Egyrészt jelentős regionális különbségek azo
