Seite 158 [158]
156 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO ..,
autonómia kérdésköre, amely túlmutat a TPACK21 kompetenciák értelmezési
keretén. Erre a kérdésre az egyéni és a szervezeti tényezők elemzése során visz¬
szatérünk még.
Összességében azt láthatjuk, hogy a kitöltőók a TPACK21 kompetenciäk kap¬
csán alulképzettségről számolnak be, vagyis a közepesen-magas értékek ellenére
úgy érzékelik, hogy a képességeik nem elégségesek a digitális transzformáció kihí¬
vásaihoz való alkalmazkodásra. A kutatás további fontos tapasztalata, hogy mind
a TPACK21 kompetencia mértékében, mind a dinamikára vonatkozó fontossági,
megvalósulási kérdésekben, illetve a képzettségi szint megállapításában jelentős
regionális különbségek érzékelhetők. Ez kiemeli a regionális aspektus fontosságát,
illetve az alrendszer szereplőinek a külső környezettel való együttműködésének
lehetőségeit. Itt említhetjük a tágabb tanulásipar szereplőiként az oktatástechno¬
lógiai megoldásokat fejlesztő vállalkozások szerepét. A Lego megoldások például
kifejezetten népszerűek, számos iskolai digitális fejlesztési terv tartalmazza ilyen
eszközök beszerzését. Hasonló regionális szempontokat figyelhetünk meg a nagy
telekommunikációs vállalatok projektjei kapcsán is (pl. Vodafone Digitális Iskola),
amelyek szintén többszereplős együttműködésben valósulnak meg. Ezek kapcsán
nemcsak az iskola és a vállalati partner jelenik meg, hanem a neveléstudományi
kutatások területe is (pl. a beavatkozások hatásvizsgálata szempontjából).
Mivel a digitális oktatás számos lehetőséget kínál a hagyományos pedagógiai
megközelítések kiterjesztésére, ezért azt is vizsgáltuk, hogy milyen digitális oktatási
stratégiák játszhatnak szerepeta TPACK21 skála mértékében. A mérőeszközünk
megbízhatónak és érvényesnek bizonyult hét digitális oktatási stratégia leírásához.
Ezek a megközelítések az együttműködésre, kutatásra, produktum létrehozásá¬
ra, külső szereplők bevonására, a tanulási környezet kiterjesztésre, a személyre
szabásra, az informális tevékenységek beemelésére épülnek. Míg a felsőoktatásra
elsősorban az együttműködésre és a produktum létrehozására irányuló modellek
voltak dominánsak, addig a köznevelésben inkább a kutatásalapú, a személyre
szabásra fókuszáló és az informális tevékenységek bevonására épülő modellek
jelentek meg. Mindkét alrendszerben elsősorban a hagyományos, tudásátadásra
épülő modell érvényesül, de ezen túllépve, a fent említett megközelítések jelennek
meg előremutató lehetőségként. Az eredmények alátámasztják, hogy a modern
pedagógiai kultúra egy fontos eleme a digitális transzformáció megvalósításának,
ám az innovációk területén ez még esetleges, kevésbé elterjedt. A különbségek
fakadhatnak a diszciplináris sajátosságokból is. A pedagógusképzés területén
jellemzőek a csoportmunkák, produktumok létrehozása (pl. óraterv, tananya¬
gok, dolgozatok stb.), míg a köznevelésben ez nagyobb szórást mutat, hiszen ott
különböző műveltségterületeken mozgó pedagógusok töltötték ki a kérdőívet.
Ebből a megfigyelésből kiindulva érdemes lehet megvizsgálni ezeket a diszcipli¬