Oldal 151 [151]
OCR
3. EREDMÉNYEK 149 hagyományos megközelítésben. Ezt az értelmezést támasztja alá, ha megvizsgáljuk a pedagógusok által megjelölt digitális megoldások használatának elemzését a PIC-RAT modell alapjän. A kitöltök 60%-a jelezte (v.ö. teljes minta: 30,3%), hogy a megjelölt eszköz elsősorban csak helyettesíti a korábbi megoldásokat, 4096 esetében (v.ö. teljes minta: 34,290) beszélhetünk felerősítő hatásról. Egy kitöltő sem jelölte meg, hogy a technológia alapvetően alakítaná át a pedagógiai gyakorlatät (v.ö. teljes minta: 19,9%). A diákokra való hatásnál azonban előremutatóbb kepet läthatunk. A kitöltök 50%-a jelezte ugyan, hogy a diäkok elsösorban passziv felhasználói az adott megoldásnak (v.ö. teljes minta: 64,3%), de 25%-25% jelölte, hogy van pelda interaktiv (v.ö. teljes minta: 14,6%) és kreatív (v.ö. teljes minta: 15.996) felhasználásra is. A pedagógusok technológia használati szándékotaz UTAUT modell segitségével mértük fel. Ezek alapján megállapítható, hogy bár az intézményben a tényleges hasznälat (M = 3,6), illetve a használati szándék (M — 3,5) alacsonyabb, mint amit a teljes minta esetében mértük (M = 3,89 és M = 3,76), de jéval magasabb a társas hatás (M — 3,62), mint a többi intézményben (M = 3,18). Érdekes összehasonlítanunk a digitális eszközökkel kapcsolatos elvárt teljesítény és erőfeszítés megítélését az intézményben. A kitöltők alacsonyabb teljesítményt várnak ezektől az eszközöktől (M = 3,13), mint a teljes minta (M = 3,71), ugyanakkor alacsonyabbra is értékelik (elképzelhető, hogy alábecsülik) a hatékony működtetéshez szükséges erőfeszítést (M — 3,08), mint az orszägos ätlag (M = 3,77). Toväbbä az elősegítő feltételek meglétét is alacsonyabbra értékelték (M — 3,58), mint a teljes minta (M = 3,82). A technológiahasználatra hatással lehetnek a pedagógusok attitűdjei is, amelyet a technológiai készenlét index (technology readiness index) segítségével mértünk fel (5 fokozatú skálán). Az intézményben a negatív tényezők kis mértékben felülmúlják a pozitív tényezőket. A pedagógusok viszonylag nagyfokú kényelmetlenséget élnek meg a digitális megoldások során (M — 3,05), nagyobbat, mint amit a teljes minta átlaga mutat (M — 2,63), de még nagyobb a bizonytalanságérzetük a technológiahasználattal kapcsolatosan (M — 3,8), ami szintén nagyobb, mint a teljes minta átlaga (M — 3,4). Mindezek mellett viszonylag nagyfokú optimizmus jellemzi apedagógusokat (M — 3,6), ám ez alacsonyabb, mint amit a teljes minta esetén läthatunk (M = 3,72). Az újító szellem kifejezetten alacsonynak tekinthető az intézményben (M = 2,15), jóval alacsonyabb, mint a teljes mintában (M = 3). Ez összefüggésbe hozható a korábban bemutatott, egyéni és szervezeti innovációs aktivitással is, amelyek megerősítik ezeket az eredményeket. Végül azzal zárhatjuk a digitális oktatás megvalósulását bemutató körképet, hogy elemezzük, milyen tényezőket jelöltek meg a kitöltők, amelyek véleményük szerint akadályozzák a digitális megoldások hatékony implementálását, illetve mindennapi gyakorlatban való használatát. Az implementáció gátja között legna
