Oldal 148 [148]
146 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ ..,
A 2022-es felmérésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a pedagógusok milyen
mértékben képesek a saját szaktárgyuk területén digitális megoldásokkal tá¬
mogatni a diákok 21. századi kompetenciáinak fejlesztését. A két évvel későbbi
adatok már jobb bepillantást engednek abba, hogy az intézmény hogyan fejlődött
a digitális oktatás területén, milyen mértékben volt képes (a tanulószervezeti vi¬
selkedés dimenzióit működtetve) beépíteni a digitális munkarend tapasztalatait
a mindennapi működésbe. A 6 fokozatú skálán az intézmény 3,98-as átlagot ért
el (összehasonlítva a teljes minta 4,34-es átlagával). Az eredmények megerősítik,
hogy az intézménynek fejlődnie kell a digitális megoldások pedagógiailag tudatos,
pedagógiai célokat szolgáló felhasználásában (diákok támogatás, kompetenciák
fejlesztése). Ezzel párhuzamosan árnyalhatjuk az intézmény tanulószervezeti
viselkedéséről alkotott képet is, hiszen az áttekintett 2 év alatt láthatóan kevésbé
volt hatékony a szervezeti tanulás folyamatainak működtetése, ami összefüggésbe
hozható azzal, hogy a tanulás megragadására szolgáló rendszerek dimenziója az
egyik gyengesége az intézménynek.
"Tovább árnyalja a képet, ha megnézzük az intézményvezetői értékelés alapján
a digitálisan kompetens szervezet jellemzőit. Ennek felmérésére a DigCompOrg
(Kampylis és mtsai., 2015) indikátorait használtuk (5 fokozatú skálán), amelyeket
a könnyebb áttekinthetőség kedvéért három dimenzióban csoportosítottunk. Az
első dimenzió a digitális pedagógiai megoldások szervesülése az intézményi műkö¬
dés szintjén (ez elsősorban az adminisztratív, szervezeti dimenzióra vonatkozik),
amelyben az intézmény (M — 4.67) a teljes minta átlaga felett teljesített (M —
4,31). Ebben a dimenzióban vélhetőleg az E-Kréta és a Digitális Kollaborációs Tér
intézményesülése jelenik meg, semmint a pedagógiai gyakorlatban alkalmazott
megoldások. A következő dimenzió a digitális pedagógiai megoldások stratégiai
támogatása. Ebben a dimenzióban az intézmény alacsonyabb átlagot ért el, (M —
4,2) de továbbra is a teljes minta átlaga felett teljesít (M — 4,09). Ez a dimenzió
a vezetői támogatást erősíti meg, amely a tanulószervezeti viselkedés szintjén
is erős volt, azonban látható, hogy a digitális megoldások támogatása területén
további támogatásra lenne szükség. Ebben olyan dimenziók is megjelenhetnek
(pl. infrastruktúra), amely a jelenlegi magyar köznevelési rendszer alapján túl¬
mutatnak a vezetői hatáskörön. Végül a harmadik dimenzió, a szakmai fejlődés
és tudásmegosztás a digitális pedagógia területén. Itt az intézmény kiemelkedő
eredményeket ért el (M — 5,00), összehasonlítva a teljes minta átlagával (M —
4,68). Bár az előzőekben láthattuk, hogy szervezeti szinten kevésbé épültek be a
digitális munkarend tapasztalatai, a szervezeti szint vizsgálata alapján láthatjuk,
hogy elindult ez a folyamat, de inkább még az egyéni szinten jár (tudásmegosztás),
amelyre építve lehet átgondolni és megvalósítani az intézményesülési folyamatokat.
A digitálisan kompetens szervezet kialakítása érdekében az intézmény jól
tud támaszkodni a környezetében működő partnerekre, a hálózatosodásra, a