Oldal 132 [132]
OCR
130 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO .., blokkban inkább felszínesebbnek érezték a tanulást a pedagógusok, ők is több visszajelzést adtak, de inkább formatív értékelési megoldásokat választottak. Vizsgáltuk az egyes stratégiák mentén a rendelkezésre álló előfeltételeket (iskola és a család felkészültsége kompetencia és infrastruktúra tekintetében), illetve a pedagógusok abba vetett hitét, mennyire megoldható a tanulás ilyen keretek között. A legkiugróbb stratégiának a szinkronirányító bizonyult, ahol adottak voltak a feltételek, de alapvetően kételkedtek abban, hogy a gyerekek képesek hatékonyan tanulni az új feltételek között. Elképzelhető, hogy ez a hitük vezetett az irányító magatartás megerősítéséhez, ami sikeresnek bizonyult ebben az időszaban. Az aszinkron-irányító stratégiát követők esetében nem voltak adottak az előfeltételek, de hittek abban, hogy a tanulók képesek hatékonyan tanulni ennek ellenére. Az aszinkron-támogató kategóriába tartozó pedagógusok szintén arról számoltak be, hogy nem voltak adottak az előfeltételek, de ők szkeptikusak voltak a diákok képességeit illetően. Párhuzamosan érdemes emellett értelmeznünk a pedagógusok digitális kompetenciáját is (DigCompEdu), amely, bár összességében magasnak bizonyult, a legalacsonyabb az aszinkron-támogató stratégát követő pedagógusok esetében volt, míg a legmagasabb a szinkron-irányító stratégiát követők esetén bizonyult. Mindezeket egybevetve azt láthattuk, hogy a diákok bevonása szempontjából két stratégia bizonyult eredményesnek. Az alsós diákok esetében a szinkron-irányító, míg a felsős diákok esetében a szinkron-támogató stratégiát követő pedagógusok számoltak be a legnagyobb mértékben a diákok sikeres bevonásáról. Ez utóbbi esetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szinkron-támogató stratégiát követő pedagógusok számoltak be a legnagyobb mértékű iskolai és családi felkészültségről, valamint bíztak a diákok tanulási képességeiben is. Feltételezhetjük, hogy a fiatalabb gyerekeknél a szorosabb pedagógusi irányítás sikeresebbnek bizonyult, míg a felsős diákok esetén a diákok autonómiáját is figyelembe vevő támogató megközelítés látszik működőképesebbnek. Összességében látható, hogy a veszélyhelyzeti digitális oktatás sikeressége nem vezethető vissza egy konkrét tényezőre, hanem több tényező együttes hatása mentén értelmezhető. Annak megfelelően, hogy milyen környezetben, milyen előfeltételek mentén, milyen stratégiát választottak a pedagógusok, különböző megoldások bizonyulnak sikeresnek. A második részkérdés keretében ezt a komplexitást próbáltuk árnyaltabban megközelíteni. Toväbbra is az ETIPE adatbázisra támaszkodva, de ezúttal bevonva az idői perspektívát (2018-as adatok) és különböző nézőpontokat (vezető, pedagógus) egy olyan modellt alkottunk, amellyel megpróbáltuk feltárni, hogy különböző egyéni és szervezeti tényezők hogyan befolyásolják a digitális átállás sikerességének észlelését a pedagógusok körében. Ez egy előzetes modellként is tekinthető a kutatási tervben meghatározott fő modell teszteléséhez. A modellbe bevontuk a szervezeti kultúrát (versengő értékek modell), a tanulószervezeti vi
