Oldal 108 [108]
OCR
106 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO ... a pedagógusok arról számoltak be, hogy a diákok felszínesebben tanultak ebben az időszakban. Mind a diákok, mind a pedagógusok számára alapvetően szokatlan helyzet állt elő, amelyet az adatok is megerősítenek, hiszen láthatóan az aszinkron tanulási tevékenységek felé tolódtak el a tevékenységek. Az aszinkron tanulás menedzselése új feladatokat követel meg a pedagógusoktól, diákoktól (és adott esetben a szülőktől) egyaránt, amelyekhez az alkalmazkodás időigényes feladat. A pedagógiai gyakorlat változására használt változók kiválasztottunk kettőt, amely szakmai megfontolások alapján a legnagyobb mértékben tükrözheti a korábbi gyakorlattól való eltérést: a tanulás-tanítás keretei (aszinkron-szinkron), illetve apedagógus szerepe (támogató-irányító). A kutatás céljaival összhangban a két változó mentén lehetséges csoportokat hoztunk létre. Mindkét változót úgy kódoltuk át, hogy a 100-as skálán a 030 között értékelő pedagógusokat a skála bal oldalához tartozó csoportba soroltuk, 30—70 között a semleges csoportba soroltuk, míg a 70-100 közöttieket pedig a skála jobb oldalával jelölt csoportba tettük. Az így kapott 3x3-as mátrixból az eredmények könnyebb áttekinthetősége érdekében csak a tiszta kategóriákat hagytuk meg (illetve a semleges-semleges kategóriát, ahol nem történt alapvetően változás). Az egyes kategóriákat Schauer és Elbert (2010) modelljének inspirációja alapján neveztük el, amely csupán metaforikusan (nem szakmai alapokon) tükrözi egy-egy lehetséges megküzdési stratégia lényegét. Az adatok alapján jól látható, hogy a kitöltők többsége lényegében nem változtatott korábbi pedagógiai megközelítésén, a , nincs változás" kategóriába sorolható (N - 771). Az elmozdulást jelző stratégiák közül a legnépesebb kategória az aszinkron-tamogaté (flight) stratégiát követő pedagógusok tábora (N = 451), ezt követi a szinkron-irányító (appease) stratégiát követő pedagógusok (N — 364. Arányaiban jóval kevesebben vannak az aszinkron-irányító (freeze) (N = 169), valamint az szinkron-tämogatö (fight) stratégiát (N — 67) választó pedagógusok. 3.2.1.1. Az alkalmazkodási mintázatok jellemzői a pedagógiai gyakorlat változása szempontjából Annak érdekében, hogy jobban megértsük az azonosított mintázatokat, megvizsgáltuk, hogy milyen változásokról számoltak be a pedagógiai gyakorlatuk tekintetében azok a pedagógusok, akik az egyes megküzdési stratégiákat alkalmazták. Kiválasztottunk három olyan változót, amely mentén jól megragadhatók a stratégiák közötti különbségek és hasonlóságok: értékelés mennyisége (kevesebb-több), értékelés jellege (formatív-szummatív) és a tanulás minősége (felszinesebb-mélyebb). A leíró statisztikai adatok alapján az lâthaté, hogy a szinkron-iränyité (SZT) stratégiát követő pedagógusok arról számoltak be, hogy a diákok mélyebben tanultak, ők maguk több értékelést és visszajelzést alkalmaztak, amelyek elsősorban szummatív jellegűek voltak. A legfelszínesebb tanulásról az aszinkron-támogató (AT) stra
