Oldal 108 [108]
106 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO ...
a pedagógusok arról számoltak be, hogy a diákok felszínesebben tanultak ebben
az időszakban. Mind a diákok, mind a pedagógusok számára alapvetően szokatlan
helyzet állt elő, amelyet az adatok is megerősítenek, hiszen láthatóan az aszinkron
tanulási tevékenységek felé tolódtak el a tevékenységek. Az aszinkron tanulás
menedzselése új feladatokat követel meg a pedagógusoktól, diákoktól (és adott
esetben a szülőktől) egyaránt, amelyekhez az alkalmazkodás időigényes feladat.
A pedagógiai gyakorlat változására használt változók kiválasztottunk kettőt,
amely szakmai megfontolások alapján a legnagyobb mértékben tükrözheti a
korábbi gyakorlattól való eltérést: a tanulás-tanítás keretei (aszinkron-szinkron),
illetve apedagógus szerepe (támogató-irányító). A kutatás céljaival összhangban
a két változó mentén lehetséges csoportokat hoztunk létre. Mindkét változót úgy
kódoltuk át, hogy a 100-as skálán a 030 között értékelő pedagógusokat a skála bal
oldalához tartozó csoportba soroltuk, 30—70 között a semleges csoportba soroltuk,
míg a 70-100 közöttieket pedig a skála jobb oldalával jelölt csoportba tettük. Az
így kapott 3x3-as mátrixból az eredmények könnyebb áttekinthetősége érdekében
csak a tiszta kategóriákat hagytuk meg (illetve a semleges-semleges kategóriát,
ahol nem történt alapvetően változás). Az egyes kategóriákat Schauer és Elbert
(2010) modelljének inspirációja alapján neveztük el, amely csupán metaforikusan
(nem szakmai alapokon) tükrözi egy-egy lehetséges megküzdési stratégia lényegét.
Az adatok alapján jól látható, hogy a kitöltők többsége lényegében nem változ¬
tatott korábbi pedagógiai megközelítésén, a , nincs változás" kategóriába sorolható
(N - 771). Az elmozdulást jelző stratégiák közül a legnépesebb kategória az
aszinkron-tamogaté (flight) stratégiát követő pedagógusok tábora (N = 451), ezt
követi a szinkron-irányító (appease) stratégiát követő pedagógusok (N — 364.
Arányaiban jóval kevesebben vannak az aszinkron-irányító (freeze) (N = 169),
valamint az szinkron-tämogatö (fight) stratégiát (N — 67) választó pedagógusok.
3.2.1.1. Az alkalmazkodási mintázatok jellemzői
a pedagógiai gyakorlat változása szempontjából
Annak érdekében, hogy jobban megértsük az azonosított mintázatokat, megvizs¬
gáltuk, hogy milyen változásokról számoltak be a pedagógiai gyakorlatuk tekin¬
tetében azok a pedagógusok, akik az egyes megküzdési stratégiákat alkalmazták.
Kiválasztottunk három olyan változót, amely mentén jól megragadhatók a straté¬
giák közötti különbségek és hasonlóságok: értékelés mennyisége (kevesebb-több),
értékelés jellege (formatív-szummatív) és a tanulás minősége (felszinesebb-mélyebb).
A leíró statisztikai adatok alapján az lâthaté, hogy a szinkron-iränyité (SZT) straté¬
giát követő pedagógusok arról számoltak be, hogy a diákok mélyebben tanultak, ők
maguk több értékelést és visszajelzést alkalmaztak, amelyek elsősorban szummatív
jellegűek voltak. A legfelszínesebb tanulásról az aszinkron-támogató (AT) stra¬