Seite 107 [107]
3. EREDMÉNYEK 105
konferenciakôtetében megjelent tanulmányunk felhasználásával és átdolgozásával
mutatjuk be (Horváth, 20220).
A kutatás keretében a pedagógiai gyakorlat változásának felmérésére tíz ténye¬
zőt állítottunk fel. A kitöltők 100 fokozatú skálán (egy csúszkán) jelezhették az
online kérdőívben, hogy a tényezők végpontjai közül melyik irányba tolódott el a
jelenlegi gyakorlatuk a korábbihoz képest. A 100 fokozatú skálán a középső érték
(50) jelentette azt, hogy nem változott az adott gyakorlat a jelenléti oktatáshoz
képest. Az 50 pontnál alacsonyabb értékek a skála bal feléhez közelítő válaszokat
jelentenek, az 50 pontnál nagyobb értékek pedig a jobb oldali jellemzőt írják le.
Az alábbi tényezők szerepeltek a kérdőívben:
— Tanulás minősége (felszínesebb — mélyebb)
— Tanulásra fordított idő (kevesebb — több)
— Tanulás struktúrája (45 perces órák — tantárgyközi kapcsolatok)
— Értékelés jellege (formatív — szummatív)
— Tanulás keretei (aszinkron — szinkron)
— Pedagógus szerepe (támogató — irányító)
— Az értékelés, visszajelzés mennyisége (kevesebb — több)
— A tanulási-tanítási tevékenységek megtervezésére fordított idő (kevesebb
— több)
- A mindennapi munkavégzéshez kötődő adminisztráció mennyisége (kevesebb
— több)
— A mindennapi munkavégzés keretében tapasztalt stressz (kevesebb — több)
Az egymintás t-próba eredménye alapján (50 ponthoz viszonyítva) egyedül a
diákok tanulásra fordított ideje nem tér el szignifikáns mértékben (t(3096) =
-1,10; p — 0,271), tehát a kitöltők megítélése alapján a diákok nem tanultak se
többet, se kevesebbet a digitális munkarend során. A leíró adatok alapján az lát¬
ható, hogy a korábbi gyakorlathoz képest a tantárgyközi integráció felé léptek el a
pedagógusok, megerősödött irányító szerepük és megnövekedett a visszajelzések
száma, gyakorisága, illetve aszummatív értékelés aránya. Ezzel párhuzamosan a
kitöltők azt jelezték, hogy jelentősen megnövekedett a tervezésre fordított idő, és
a mindennapi munkavégzéshez kötődő adminisztráció mennyisége. Feltételez¬
hetjük, hogy ebben az új helyzetben a pedagógusok úgy érezték, hogy kicsúszik
a kezük közül a kontroll (osztálytermi környezet), ezért megerősödtek a tanári
irányító funkciók, amelyek struktúrában tarthatták a tanulási-tanítási folyama¬
tot. Ezt támasztja alá az értékelési események gyakoriságának növekedése és a
szummatív értékelési formák arányának megnövekedése. Értelemszerűen az új
helyzet szokatlan pedagógiai szituációt teremtett, ahol újra kellett tervezni és át
kellett gondolni a meglévő gyakorlatokat, ami rengeteg pluszidőt és adminisztratív
munkát jelentett a pedagógusok számára. A vizsgált időszakban értelemszerűen a
prioritás a tanulás folytonosságának fenntartására irányult, így nem meglepő, hogy