Oldal 105 [105]
3. EREDMÉNYEK 103
épülő tanulás (illetve a köznevelésben még kiemelten a kutatásalapú modell) van
kiemelt hatással, így ezeken keresztül lehet jól összekapcsolni a két alrendszert.
Fontos lenne a további modellek beemelése is, megvizsgálva, hogy ezeket hogyan
lehet hatékonyan implementálni az alrendszerekben, hogy ezzel is tágítsuk a
digitális oktatás hatékonyságát, felhasználhatóságának körét.
Végül a negyedik részkérdés keretében azt vizsgáltuk, hogy az egyes szereplők
milyen gátló tényezőket érzékelnek a digitális megoldások bevezetésében, illetve
mindennapi használatukban. Ezen a téren viszonylag egységes kép rajzolódott ki,
kevésbé jelentkeztek alrendszerek közötti vagy regionális különbségek. A közneve¬
lés esetén elsősorban az időhiányt és a pénzügyi erőforrások hiányát jelölték meg,
míg a felsőoktatási kitöltők a pénzügyi források mellett alapvetően az infrastruk¬
turális és kompetencia hiányokra helyezték a hangsúlyt. Míg a köznevelés esetében
elsősorban külső tényezőket látunk, addig a felsőoktatásnál jobban megjelennek
a belső tényezők, amelyeket fejlesztési beavatkozásokkal jobban lehet kezelni.
A köznevelésben elsősorban rendszerszintű beavatkozás igénye mutatkozik.
Pozitív elemként emelhetjük ki, hogy a kitöltők egységesen úgy érezték, hogy a
digitális megoldásokkal járó kockázatok, illetve a szakmai ajánlások hiánya nem
jelent problémát ebben a kérdésben. Ez azt is jelentheti, hogy a felkészültségük,
illetve a szakmait támogatás megfelelő lenne.
Az első kutatási kérdés keretében több oldalról is megvizsgáltuk az alrendszerek
és a régiók közötti különbségeket a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel
támogatott fejlesztésének képessége szempontjából, mint egy olyan kompetencia,
amelyen keresztül jól megragadható, hogyan alkalmazkodik a pedagógusprofesszió
(a képességfelhasználás és a képességformálás oldaláról) a digitális transzformáció
kihívásaihoz. A kitöltők alapvetően alulképzettnek érezték magukat ezen a téren,
bár kimutathatók pozitív területek. Fontosnak is vélik az ökoszisztémán belül a
kommunikációt, de a megvalósítás elmarad. Míg a gyakorlat változása a visszajelzé¬
sek nyomán elsősorban a felsőoktatásra jellemző, addig a köznevelési rendszerben
ez elmarad, amiből inkább arra következtethetünk, hogy a munkáltatói oldal
képességformálás funkciója kevésbé kiaknázott. A digitális oktatás megvalósítása
során vannak előremutató megoldások, amelyeket használnak a pedagógusok, de
továbbra is domináns a hagyományos tudásátadásra épülő modell, ami inkább azt
jelenti, hogy a digitális oktatás nyújtotta különböző lehetőségeket kevésbé aknázzák
ki a pedagógusok. Ezek mögött elsősorban rendszerszintű (időhiány, pénzügyi
erőforrások hiánya), infrastrukturális és kompetenciahiányok rejlenek. Mivel az
infrastruktúra és a kompetencia hiánya elsősorban a pedagógusképzés területén
jellemző, ezért felmerül a kérdés, hogy ezen a területen mennyire lehet hatékony a
képzés a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének
képessége területén. Feltehetőleg ez a feladat inkább a pedagógustovábbképzés,
illetve folyamatos szakmai fejlődés hatáskörébe tolódik ennek köszönhetően.