Oldal 104 [104]
OCR
102 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., ségeket mutatva. A legmagasabb alulképzettség a központi régióra (köznevelés) és a Közép-Dunántúli régióra (felsőoktatás) jellemző, míg a legalacsonyabb alulképzettség a kitöltők értékelése alapján Észak-Magyarországon (köznevelés) és Észak-Alföldön (felsőoktatás) jellemző. A regionális különbségek értelmezése során az emberi tényezők (kompetencia) mellett figyelembe kell venni az infrastrukturális fejlettséget is (például a nem-központi régiók esetében az uniós támogatások intenzitását) ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a kérdésről. A barmadik részkérdés keretében a digitális oktatási stratégiákra helyeztük a hangsúlyt. Erstadt modelljét operacionalizálva fejlesztettünk egy kérdőíve, amely a szakirodalomban leírt hét modellt írja le. Ezek olyan modern pedagógiai megközelítésekre épülnek, mint az együttműködésre épülő tanulás, a kutatásalapú tanuläs, vagy a konstrukcionizmus (produktumra épülő modell). A modellek között szerepel a külső szereplőkkel való együttműködésre építő megközelítés, a tanulási környezet kiterjesztett értelmezése, a mélytanulásra és a személyre szabott tanulásra épülő modell, és az informális tevékenységeket erősítő megközelítés. Ezt a hét tényezőt egészítettük ki a hagyományos tudásátadás modelljével, hogy erről is képet kaphassunk. A kutatás során megerősítettük a modell érvényességét és megbízhatóságát a köznevelési és a felsőoktatási almintán is. Az alrendszerek között kimutathatók különbségek. Míg az együttműködésre épülő és aproduktum létrehozására épülő modellek a felsőoktatás esetében dominánsabb megközelítések, addig a köznevelésben a kutatásra épülő modell, a mélytanulásra és személyre szabott tanulásra építő megközelítés, az informális tevékenységek kiaknázására és ahagyományos tudásátadás modellje is erőteljesebben jellemző. Az alrendszeri különbségek mellett minimális mértékben regionális különbségek is megjelentek. Megvizsgáltuk, hogy az egyes digitális oktatási stratégiák hogyan tudják támogatni vagy éppen gátolni a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének képességét. A lineáris regressziós modellünk magas magyarázóerővel bírt mindkét alrendszer esetén. A köznevelésben elsősorban a kutatásra, mélytanulásra és az együttműködésre épülő modellek jelentek meg szignifikáns prediktorként, amelyek pozitív összefüggést mutattak a TPACK21 skálával, míg ahagyományos tudásátadás modellje szintén szignifikáns, de negatív együtthatóval jelent meg a modellben. A régiót is beemelve nőtt a modell magyarázóereje, elsősorban az Alföld és Kelet, illetve a központi régió között mutatva szignifikáns különbséget. A felsőoktatás esetében a legmeghatározóbb tényező a mélytanulásra és a személyre szabott tanulásra épített modell volt, de szignifikáns prediktornak bizonyult az együttműködésre épülő tanulás is, viszont ebben az esetben a regionális összehasonlításoknak nem volt szignifikáns hatása. Összességében úgy látjuk, hogy a TPACK21 kompetencia formálására a mélytanulásra és személyre szabott tanulásra fókuszáló megközelítés, valamint az együttműködésre
