Oldal 104 [104]
102 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ ..,
ségeket mutatva. A legmagasabb alulképzettség a központi régióra (köznevelés)
és a Közép-Dunántúli régióra (felsőoktatás) jellemző, míg a legalacsonyabb alul¬
képzettség a kitöltők értékelése alapján Észak-Magyarországon (köznevelés) és
Észak-Alföldön (felsőoktatás) jellemző.
A regionális különbségek értelmezése során az emberi tényezők (kompeten¬
cia) mellett figyelembe kell venni az infrastrukturális fejlettséget is (például a
nem-központi régiók esetében az uniós támogatások intenzitását) ahhoz, hogy
teljesebb képet kapjunk a kérdésről.
A barmadik részkérdés keretében a digitális oktatási stratégiákra helyeztük a
hangsúlyt. Erstadt modelljét operacionalizálva fejlesztettünk egy kérdőíve, amely
a szakirodalomban leírt hét modellt írja le. Ezek olyan modern pedagógiai meg¬
közelítésekre épülnek, mint az együttműködésre épülő tanulás, a kutatásalapú
tanuläs, vagy a konstrukcionizmus (produktumra épülő modell). A modellek
között szerepel a külső szereplőkkel való együttműködésre építő megközelítés, a
tanulási környezet kiterjesztett értelmezése, a mélytanulásra és a személyre szabott
tanulásra épülő modell, és az informális tevékenységeket erősítő megközelítés.
Ezt a hét tényezőt egészítettük ki a hagyományos tudásátadás modelljével, hogy
erről is képet kaphassunk. A kutatás során megerősítettük a modell érvényességét
és megbízhatóságát a köznevelési és a felsőoktatási almintán is. Az alrendszerek
között kimutathatók különbségek. Míg az együttműködésre épülő és aproduktum
létrehozására épülő modellek a felsőoktatás esetében dominánsabb megközelíté¬
sek, addig a köznevelésben a kutatásra épülő modell, a mélytanulásra és személyre
szabott tanulásra építő megközelítés, az informális tevékenységek kiaknázására
és ahagyományos tudásátadás modellje is erőteljesebben jellemző. Az alrendszeri
különbségek mellett minimális mértékben regionális különbségek is megjelentek.
Megvizsgáltuk, hogy az egyes digitális oktatási stratégiák hogyan tudják
támogatni vagy éppen gátolni a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel
támogatott fejlesztésének képességét. A lineáris regressziós modellünk magas
magyarázóerővel bírt mindkét alrendszer esetén. A köznevelésben elsősorban
a kutatásra, mélytanulásra és az együttműködésre épülő modellek jelentek meg
szignifikáns prediktorként, amelyek pozitív összefüggést mutattak a TPACK21
skálával, míg ahagyományos tudásátadás modellje szintén szignifikáns, de negatív
együtthatóval jelent meg a modellben. A régiót is beemelve nőtt a modell magya¬
rázóereje, elsősorban az Alföld és Kelet, illetve a központi régió között mutatva
szignifikáns különbséget. A felsőoktatás esetében a legmeghatározóbb tényező a
mélytanulásra és a személyre szabott tanulásra épített modell volt, de szignifikáns
prediktornak bizonyult az együttműködésre épülő tanulás is, viszont ebben az
esetben a regionális összehasonlításoknak nem volt szignifikáns hatása. Összessé¬
gében úgy látjuk, hogy a TPACK21 kompetencia formálására a mélytanulásra és
személyre szabott tanulásra fókuszáló megközelítés, valamint az együttműködésre