Oldal 92 [92]
OCR
90 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO .., learning), a kutatasalapt tanulas (research-based learning), amaker-space mozgalom felvirágozásához kapcsolódóan a produktumok létrehozására irányuló megközelítés, a tanulási környezet innovatív és komplex értelmezése, a tanulás értelmezésének kiterjesztése az informális környezetre, de megjelennek a projektalapú tanulás (project-based learning) elemei is. A felsorolt megközelítések mögött alapvetően konstruktivista (előzetes tudás fontossága, a tudás közös konstruálására vonatkozó folyamatok stb.), illetve konstrukcionista (produktumra épülő modell kapcsán), valamint konnektivista (digitális eszközökkel támogatott együttműködések, külső érintettek és jelenségek bevonása) megközelítések lelhetők fel. Fontosnak véltük egy , hétköznapibb", kevésbé előremutató, de a gyakorlat szempontjából vélhetőleg elterjedt modellel is kiegészíteni a lehetséges stratégiákat, ez pedig a hagyományos, tudásátadásra épülő modell. Ez a modell testesíti meg azt a megközelítést, amelyben a tanár az ismeretek forrása, a tanuló pedig a passzív befogadó. A digitális eszközök elsősorban a tudásátadás szerepét töltik be, esetleg szemléltetésre használják őket a pedagógusok. Mivel a modellekhez nem állt rendelkezésre mérőeszköz, ezért a szakirodalmi és gyakorlati tapasztalataink alapján magunk fejlesztettünk állításokat az egyes modellek leírására. A nyolc modellhez három-három állítást alkottunk meg, amelyek jó megragadják az egyes modellek lényegét. A kérdőívben arra kérdeztünk rá, hogy az egyes állítások mennyire voltak jellemzőek a pedagógusok gyakorlatára a digitális munkarend során (hiszen ekkor kénytelen volt a legtöbb pedagógus valamilyen digitális megoldáshoz folyamodni). Az értékelés 6-fokozatú skálán történt (1 — egyáltalán nem jellemző; 6 — teljes mértékben jellemző). Tekintve, hogy egy elmélet alapján előre meghatározott modellről van szó, kutatásunk külön-külön a köznevelési és a felsőoktatási almintán. Végül az a modell bizonyult a különböző jóságmutatók alapján a legjobban működő modellnek, amelybe nem vettük be a kiegészítésként felvázolt nyolcadik (hagyományos tudásátadás modell) modellt. A hét faktoros verziók elemzése során úgy találtuk, hogy szükséges két esetben kezelni a reziduális kovarianciát (elsősorban a felsőoktatási modell javítása érdekében). A 16-os és a 18-as állítás a mélytanulásra és a személyre szabott tanulásra épülő modellhez kapcsolódik. Mindkét állítás alapvetően arra irányul, hogy a megszerzett ismereteket, képességeket a diákok más környezetben is képesek használni. A 19-es és a 20-as állítások az informális tevékenységek bevonására épülő modellhez tartoznak. Mindkét állítás apedagógusok azon törekvését írják le, hogy felhasználják (vagy támogassák) az informális tevékenységek közben szerzett ismeretek, képességek beépítését a tanulási-tanítási folyamatba. A kialakított modell elfogadható illeszkedési mutatókkal rendelkezik a köznevelési (x2(166) = 973; p < 0,001; CFI = 0,960; TLI = 0,949; RMSEA = 0,0545 95% CI [0,0512; 0,0579], SRMR = 0,0301) és a felsöoktatäsi almintän (x?(166)
