Seite 92 [92]
90 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO ..,
learning), a kutatasalapt tanulas (research-based learning), amaker-space mozgalom
felvirágozásához kapcsolódóan a produktumok létrehozására irányuló megközelí¬
tés, a tanulási környezet innovatív és komplex értelmezése, a tanulás értelmezésének
kiterjesztése az informális környezetre, de megjelennek a projektalapú tanulás
(project-based learning) elemei is. A felsorolt megközelítések mögött alapvetően
konstruktivista (előzetes tudás fontossága, a tudás közös konstruálására vonatkozó
folyamatok stb.), illetve konstrukcionista (produktumra épülő modell kapcsán),
valamint konnektivista (digitális eszközökkel támogatott együttműködések, külső
érintettek és jelenségek bevonása) megközelítések lelhetők fel. Fontosnak véltük
egy , hétköznapibb", kevésbé előremutató, de a gyakorlat szempontjából vélhetőleg
elterjedt modellel is kiegészíteni a lehetséges stratégiákat, ez pedig a hagyomá¬
nyos, tudásátadásra épülő modell. Ez a modell testesíti meg azt a megközelítést,
amelyben a tanár az ismeretek forrása, a tanuló pedig a passzív befogadó. A digi¬
tális eszközök elsősorban a tudásátadás szerepét töltik be, esetleg szemléltetésre
használják őket a pedagógusok.
Mivel a modellekhez nem állt rendelkezésre mérőeszköz, ezért a szakirodalmi
és gyakorlati tapasztalataink alapján magunk fejlesztettünk állításokat az egyes
modellek leírására. A nyolc modellhez három-három állítást alkottunk meg, ame¬
lyek jó megragadják az egyes modellek lényegét. A kérdőívben arra kérdeztünk rá,
hogy az egyes állítások mennyire voltak jellemzőek a pedagógusok gyakorlatára
a digitális munkarend során (hiszen ekkor kénytelen volt a legtöbb pedagógus
valamilyen digitális megoldáshoz folyamodni). Az értékelés 6-fokozatú skálán
történt (1 — egyáltalán nem jellemző; 6 — teljes mértékben jellemző). Tekintve,
hogy egy elmélet alapján előre meghatározott modellről van szó, kutatásunk
külön-külön a köznevelési és a felsőoktatási almintán. Végül az a modell bizonyult
a különböző jóságmutatók alapján a legjobban működő modellnek, amelybe nem
vettük be a kiegészítésként felvázolt nyolcadik (hagyományos tudásátadás modell)
modellt. A hét faktoros verziók elemzése során úgy találtuk, hogy szükséges két
esetben kezelni a reziduális kovarianciát (elsősorban a felsőoktatási modell javítása
érdekében). A 16-os és a 18-as állítás a mélytanulásra és a személyre szabott tanu¬
lásra épülő modellhez kapcsolódik. Mindkét állítás alapvetően arra irányul, hogy
a megszerzett ismereteket, képességeket a diákok más környezetben is képesek
használni. A 19-es és a 20-as állítások az informális tevékenységek bevonására
épülő modellhez tartoznak. Mindkét állítás apedagógusok azon törekvését írják
le, hogy felhasználják (vagy támogassák) az informális tevékenységek közben
szerzett ismeretek, képességek beépítését a tanulási-tanítási folyamatba.
A kialakított modell elfogadható illeszkedési mutatókkal rendelkezik a közne¬
velési (x2(166) = 973; p < 0,001; CFI = 0,960; TLI = 0,949; RMSEA = 0,0545
95% CI [0,0512; 0,0579], SRMR = 0,0301) és a felsöoktatäsi almintän (x?(166)