Page 52 [52]
OCR
50 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO .., 1.2.3. À technolégiaintegräcié és -elfogadds szervezeti tényezői Az egyéni tényezők részletesebb ismertetése után most a szervezeti szint sajátosságait vizsgáljuk meg. Ezen a területen dominálnak a menedzsment területéről származó tanulmányok, hiszen a digitális transzformáció kapcsán számtalan változásmenedzsment, üzleti modell innováció, szervezetfejlesztés területét érintő tanulmány foglalkozik digitális érettség (digital maturity) modellekkel. Ezek a modellek erőteljesen üzleti fókuszúak, így nem minden elemükben átemelhetők az oktatás világára, azonban érdemes néhány összegző tanulmányt áttekinteni, hogy felmérjük, az oktatási szektor mit tanulhat ezek eredményeiből. Teichert (2019) 22 különböző modellt tekintett át szisztematikus szakirodalomelemzésében. A modellek leggyakrabban érintett elemei a digitális kultúra (a digitális transzformációnak kedvező szervezeti kultúra elemek, mint például kockázatvállalás, no-blame kultúra, ügyfélközpontúság stb.), a technológia (a rendelkezésre álló infrastruktúra), a folyamatok (a digitalizációt, automatizációt és rugalmasságot támogató folyamatok), a digitális stratégia (hosszú távú stratégiai megközelítés a digitális megoldások felhasználására az üzleti folyamatok átalakítására, fejlesztésére), illetve a szervezet (vezetés, struktúra, kereszt-funkcionális együttműködések, digitális stratégia implementációja stb.), ha csak a leggyakoribb elemeket említjük. A felsorolt elemek egy része jól értelmezhető az oktatás világában is. Az oktatási intézmények esetén is beszélhetünk szervezeti kultúráról, amelynek egyes elemei támogathatják a digitális transzformációt, megjelennek a konkrét oktatástechnológiai eszközök, illetve a folyamatok esetében, elsösorban a tanuläs-tanitäs, de akár az adminisztráció folyamataira is gondol hatunk. Ugyanúgy releváns lehet egy oktatási intézmény számára is egy digitális transzformáció stratégia kialakítása és szintén figyelembe vehetők a specifikus szervezeti jellemzők is (vezetés, munkakézésségek, hálózati együttműködés stb.). Ha tovább elemezzük a leggyakrabban előforduló dimenziót (digitális kultúra), akkor az elemzett modellekben olyan elemeket találhatunk mint a tudásmegosztás, szervezeti tanulás, együttműködés, nyílt kommunikáció, felhatalmazás stb. ( Teichert, 2019). A felsorolt tényezők előtérbe helyezik a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének egyéni és szervezeti komplexitását — erre a területre még részletesebben is kitérünk a következőkben. Bumann és Peter (2019) 18 modell szintézise alapán állították fel modelljüket, amely az alábbi összegző területeket tartalmazza: stratégia (létező digitális stratégia, dokumentációs és kommunikációs stratégia, rendelkezésre álló erőforrások, új trendek felfedezés), szervezet (partneri kapcsolatok az ökoszisztémával, szervezeti agilitás, keresztfunkcionális együttműködés, innovációs tevékenység), kultúra (szabadság a kísérletezésben, erős elköteleződés a vezetés részéről, példamutató digitális vezetők), technológia (új lehetőségek kiaknázása, modern
