Page 29 [29]
OCR
I. ELMÉLETI HÁTTÉR 27 Érdemes kiemelni speciális célcsoportként a kora-gyermekkor és az alsó tagozatos diákok tapasztalatait. F. Lassú és Megyeriné Fácska (2021) kutatásai alapján a szülői , megengedő, nem szabályozó" attitűd (az idősebb és kevésbé iskolázottabb szülők esetén) összefüggést mutatott a megnövekedett eszközhasználattal a hat év alatti gyerekek esetén, míg az , ellenőrző, kontrolláló" attitűdöt képviselő szülők esetén a pandémia során sem volt tapasztalható túlzott képernyőhasználat. Mindez felhívja a figyelmet a szülői tudatosság szerepére. Egy fokkal idősebb diákok körében (alsó tagozatosok) vizsgálta Károlyi és Fehérvári (2021) a kortárskapcsolatok online és offline alakulását. A kutatás alapján a szülők mellett kiemelhetjük a pedagógusok szerepét a tudatos eszközhasználat kialakításában. Kifejezetten érdekes kérdés a digitális munkarend során az olvasástanítás hatékonysága. Józsa és Pasztendorf (2021) megerősítik, hogy a pedagógusok a hagyományos olvasástanítási módszereket ültették át az online oktatás keretében, ami nem bizonyult olyan hatékonynak, mint a jelenléti oktatás során. Kulcsként jelölik meg a pedagógus-szülő együttműködését és a távoktatási módszertannak megfelelő, új olvasástanítási megközelítések alkalmazását. Egy másik kritikusan nehéznek vélt területen, az ének-zene tanításban, bár alapvetően nehézségekbe ütköztek egyes képességterületek online fejlesztésében, a pedagógusok pozitív eredményeket mutattak ki digitális kompetenciáik fejlődésében Gaspar és Rausch (2022) tanulmánya szerint. Fontos előremutató tanulságként jelenik meg a cikk alapján, hogy az online nehezebben fejleszthető képességek kapcsán fontos lenne az együttműködés a digitális megoldások fejlesztői és a pedagógiai gyakorlat között — ezzel beemelve a tágabb tanulásipar szereplőit is a képbe. Érdemes röviden a felsőoktatásra vonatkozó kutatási eredményekre is kitérnünk. Az előrehozott tavaszi szünet miatt a felsőoktatásban több idő állt rendel kezésre, hogy felkészüljenek a távolléti oktatás kihívásaira. Természetesen itt is különböző megoldásokat figyelhetünk meg. Ahogyan a közoktatás esetében, itt is túlmutat a kérdés az egyszerű infrastrukturális és digitális oktatási kérdéseken, hiszen ez időszak alatt élesedtek a digitális szakadékból fakadó különbségek (tanárok és hallgatók körében egyaránt), illetve megélhetési kérdések (pl. kollégiumok bezárása, diákmunka elvesztése stb.) (Hrubos, 2021). A felsőoktatás esetében nemcsak a szűk értelemben vett oktatási missziót érintette a veszélyhelyzet, hanem jelentős mértékben a nemzetköziesedést (felerősítve a ,nemzetköziesítés otthon" területét, illetve a virtuális mobilitást), és a kutatást is (pl. előregisztrált tanulmányok számának növekedése) (Kopp & Saád, 2021). A hallgatói tapasztalatok területéről Fajt és munkatársai (2021) kiemelik a hallgatók pozitív hozzáállását, míg Kéri (2023) a COVID-19 intézkedések hatékonysága és a külföldi hallgatók lojaliítása közötti pozitív kapcsolatot mutatta be, A felsőoktatásban tanuló hallgatók esetén is központi kérdés volt a mentális jóllét. Kálmán és munkatársai (2021) tanulmánya is bemutatta, hogy az online társas kapcsolatoknak is nagy szerepe
