Page 29 [29]
I. ELMÉLETI HÁTTÉR 27
Érdemes kiemelni speciális célcsoportként a kora-gyermekkor és az alsó tago¬
zatos diákok tapasztalatait. F. Lassú és Megyeriné Fácska (2021) kutatásai alapján
a szülői , megengedő, nem szabályozó" attitűd (az idősebb és kevésbé iskolázottabb
szülők esetén) összefüggést mutatott a megnövekedett eszközhasználattal a hat
év alatti gyerekek esetén, míg az , ellenőrző, kontrolláló" attitűdöt képviselő szü¬
lők esetén a pandémia során sem volt tapasztalható túlzott képernyőhasználat.
Mindez felhívja a figyelmet a szülői tudatosság szerepére. Egy fokkal idősebb
diákok körében (alsó tagozatosok) vizsgálta Károlyi és Fehérvári (2021) a kor¬
társkapcsolatok online és offline alakulását. A kutatás alapján a szülők mellett
kiemelhetjük a pedagógusok szerepét a tudatos eszközhasználat kialakításában.
Kifejezetten érdekes kérdés a digitális munkarend során az olvasástanítás
hatékonysága. Józsa és Pasztendorf (2021) megerősítik, hogy a pedagógusok a
hagyományos olvasástanítási módszereket ültették át az online oktatás keretében,
ami nem bizonyult olyan hatékonynak, mint a jelenléti oktatás során. Kulcsként
jelölik meg a pedagógus-szülő együttműködését és a távoktatási módszertannak
megfelelő, új olvasástanítási megközelítések alkalmazását. Egy másik kritikusan
nehéznek vélt területen, az ének-zene tanításban, bár alapvetően nehézségekbe
ütköztek egyes képességterületek online fejlesztésében, a pedagógusok pozitív
eredményeket mutattak ki digitális kompetenciáik fejlődésében Gaspar és Rausch
(2022) tanulmánya szerint. Fontos előremutató tanulságként jelenik meg a cikk
alapján, hogy az online nehezebben fejleszthető képességek kapcsán fontos lenne
az együttműködés a digitális megoldások fejlesztői és a pedagógiai gyakorlat
között — ezzel beemelve a tágabb tanulásipar szereplőit is a képbe.
Érdemes röviden a felsőoktatásra vonatkozó kutatási eredményekre is kitér¬
nünk. Az előrehozott tavaszi szünet miatt a felsőoktatásban több idő állt rendel
kezésre, hogy felkészüljenek a távolléti oktatás kihívásaira. Természetesen itt is
különböző megoldásokat figyelhetünk meg. Ahogyan a közoktatás esetében, itt
is túlmutat a kérdés az egyszerű infrastrukturális és digitális oktatási kérdéseken,
hiszen ez időszak alatt élesedtek a digitális szakadékból fakadó különbségek (taná¬
rok és hallgatók körében egyaránt), illetve megélhetési kérdések (pl. kollégiumok
bezárása, diákmunka elvesztése stb.) (Hrubos, 2021). A felsőoktatás esetében
nemcsak a szűk értelemben vett oktatási missziót érintette a veszélyhelyzet, hanem
jelentős mértékben a nemzetköziesedést (felerősítve a ,nemzetköziesítés otthon"
területét, illetve a virtuális mobilitást), és a kutatást is (pl. előregisztrált tanul¬
mányok számának növekedése) (Kopp & Saád, 2021). A hallgatói tapasztalatok
területéről Fajt és munkatársai (2021) kiemelik a hallgatók pozitív hozzáállását,
míg Kéri (2023) a COVID-19 intézkedések hatékonysága és a külföldi hallgatók
lojaliítása közötti pozitív kapcsolatot mutatta be, A felsőoktatásban tanuló hallgatók
esetén is központi kérdés volt a mentális jóllét. Kálmán és munkatársai (2021)
tanulmánya is bemutatta, hogy az online társas kapcsolatoknak is nagy szerepe