Seite 13 [13]
ELŐSZÓ
»A holnap analfabétdja nem az az ember, aki nem tud olvasni, hanem az, aki nem tanult
meg tanulni" — rögzíti Herbert Gerjuoy gondolatait Alvin Toffler (1984, o. 414 saját
fordítás), kiegészítve a felejtés (unlearn) és az újratanulás (relearn) képességével.
Jelen tanulmány nem csak tartalmában foglalkozik a rugalmas alkalmazkodás¬
sal, hanem aktív példája is annak. A hároméves (2020—2023) kutatási projekt
a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs alapból biztosított támogatással,
az OTKA-PD pályázati program finanszírozásában valósult meg. A kutatási
terv 2019 decemberében készült, 2020 márciusában pedig a COVID-19 járvány
következtében a magyar oktatási rendszer veszélyhelyzeti távolléti oktatásra állt
át, az intézmények, a fizikai tanulási terek bezárták kapuikat. Ebben a sokkszerű
helyzetben, 2020 novemberében indult a kutatási projekt, ami nyilvánvalóan nem
tudott számolni a pandémia hatásával, azonban a kevert kutatási stratégiának és
a többszakaszos felépítésnek köszönhetően lehetőségünk nyílt iteratív kutatási
szakaszokkal felmérni és beépíteni a tapasztalatokat az átfogó adatfelvételbe.
Hasonló felforgató hatásként érte az oktatást 2022 végén a mesterséges intelligen¬
cia megoldások robbanásszerű fejlődése (erre már csak kitekintésként utalunk).
Bár a pandémia nyomán számos kutató fordult a digitális oktatás vizsgálata felé,
jelen kutatás nem kifejezetten az oktatástechnológiai kutatások körébe sorolható.
Megközelítésünk elsősorban innováció-, szervezet- és vezetéselméleti megfonto¬
lásokra épít, kutatásunk fő motivációja az egyéni, szervezeti és rendszerszintű
alkalmazkodási mintázatok feltárása a külső környezeti kihívások (jelen esetben
a digitális transzformáció és ennek a pandémiával felerősített hatása) szempont¬
jából, elsősorban a pedagógiai (szervezetpedagógiai) vonatkozások vizsgálatával.
Vajon digitális pedagógiai innovációnak számít-e, ha a pedagógus az írásvetítő
fóliái helyett PowerPoint prezentációban készíti el a diákat? Változik-e érdem¬
ben a pedagógiai gyakorlat, ha a pedagógus a hagyományos fekete tábla helyett
interaktív táblán ír? Ezekből a költői kérdésekből is látszik, hogy a technológia
jelenléte szükséges, de nem elégséges feltételea modern pedagógiai kultúra fejlesz¬
tésének. Kötetünkben arra keressük a választ, hogy a magyar oktatási rendszer
(a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok és a felsőoktatásban dolgozó
pedagógusképzők) hogyan alkalmazkodnak a digitális transzformáció kihívása¬
ihoz egyéni és szervezeti szinten, hogyan változik a gyakorlatuk, vagyis képesek-e
,elfelejteni" a korábbi gyakorlatot és újratanulni a digitális eszközök nyújtotta
pedagógiai lehetőségeket.