Seite 226 [226]
OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Halmosi Sándor: Ráadásul ott van az életünket meghatározó iszonyú dráma: a közösség elvesztése. A profán és a szent közösség, mint olyan, megszűnőben van, most romboljuk le, tesszük tönkre. Ugyanakkor, ezt tudatosítva és ennek minden felelősségét és ódiumát felvállalva egy újabb, nagyobb közösséget hozunk létre. Egészen paradox. Óriási a szakadék teremtettségünk és szörnyetegségünk között, amit csak mi tudunk áthidalni. Nem a létezés Nem a létezés a botrány. Es nem a mindigvéres géz, a mocskos barsony. A felszabdaläsa. Sepsi Enikő: A KZ-oratóriumot — melynek a bejátszását most kérem is a kollégáktól" — Katona Imre rendezte a Nemzeti Színházban... Katona Imre: Amit hallottunk, az a vonat volt. Nagy Péter István — aki ekkor még rendező gyakornok volt, azóta már rendező a Radnóti Színházban -— kiváló ütőhangszeres, külön szólaltatta meg a hangzásokat. Ez a bejátszás zene volt, de fokozott intenzitással vonatzakatolásnak hangzik, s amikor az előadás közben negyedóráig ez szól különböző variációkkal, akkor létrejön egyfajta feszültség. Egy hegedűs is dolgozott velünk, Sipos Mihály a Muzsikás együttestől, aki Kárpátmedencei zsidó folklórt gyűjtött, és abból játszott — ők és egy harmadik fiatalember voltak a kórus. Tehát nálunk, ebben az előadásban valóban volt kórus és három színésznő. Hogyan lehet előadást létrehozni egy drámai szövegből, amelyikben nincsenek se karakterek, se szituációk — ez volt a kérdés. S hogy ez mekkora probléma, most megmagyarázom. Nyelvészeti vonatkozásban a legkisebb gondolathordozó nyelvi egység a mondat. Ha alább megyünk, egy szó és egy szintagma nem közöl gondolatot. A drámára tekintve a legkisebb felfogható és értelmezhető drámai alapegység a szituáció. Pilinszkynél pedig nincsenek szituációk... Így kezdődik a dolog. De ha valaki fogja magát, és kilép a színpadra, hogyan tud működni? Azt is mondja Pilinszky, hogy ezek a szereplők halottak. Ez nem csak egy odavetés. Mert nem lehet úgy nézni a színpadi szereplőt, hogy most látunk valakit, aki tulajdonképpen halott - ilyen nincsen. Ha Bánsági Ildikó kimegy a színpadra, és ő Arkagyina a Sirályban, akkor ő egy élő személy. Ez a két és fél évezredes tapasztalat. A színészi létezés fikció ugyan, de élő személyeket látunk. És Pilinszky leírja a fentieket 1962ben... Egy kicsit meg kell kapaszkodni, mert eltelik egy évtized, és létrejön egy 57 https://www.youtube.com/watch?v=JG-ItzUX A Ho&t=2s (Letöltés: 2022. február 3.) + 224 +
