Seite 225 [225]
OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS a nők kacéran piros színt vegyítenek sötét színű ruháikba az utcákon, a szentek kapualjakba húzódnak, mindezek ellenére reggelre eltűnik a városból a szerelem is, ősz lesz. (Krakkó, Kazimierz) És szerintem hazaindulás előtt Pilinszky írt egy reggeli haikut: az indulás mindig nehéz nehéz időket élünk mindig amíg van idő lesz Sepsi Enikő: Halmosi Sándort kérem még, hogy olvasson fel... a Napszálkákat egy Pilinszky-mottó vezeti be. Halmosi Sándor: Nekem az rokonszenves Pilinszkyben, hogy látszik az ív: az ember gyötrődése, kínlódása, hogy honnan indul és hova jut el. Nem a tehetség, hanem a vívódás, az őrlődés az anyaggal és azzal, ami körülveszi. Amikor tavaly ez a kötetem hét nap alatt megíródott, abban a drámában Pilinszky egyáltalán nem volt jelen a gondolataimban. Az, hogy Napszálkák lett a címe, ami rímel a Szálkákra, egyáltalán nem volt tudatos. Pilinszky írja, hogy a valódi kín irodalmon, kultúrán és mindenen túl van. Amikor pár nap múlva felocsúdtam és összeállt az anyag, akkor merült fel először bennem, hogy talán egy Pilinszky-mottóval lehetne indítani: , Mise ez. / Utolsó áldozás". Mert az lett végül. Kali-juga-tangó Ha sok a fény, szemet hunyunk. Sok a fény. Nem hunyhatunk szemet. Belülről horzsol Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát. Ha nem mondod ki, belülről horzsol. Sepsi Enikő: Igen, az az átmenet, ami a Napszálkáktól vezet a Neretvába, az elhomályosulás, elsötétedés Pilinszky költészetére is jellemző mozgás. + 223 +
