Page 225 [225]
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS
a nők kacéran piros színt vegyítenek
sötét színű ruháikba az utcákon,
a szentek kapualjakba húzódnak,
mindezek ellenére reggelre eltűnik
a városból a szerelem is, ősz lesz.
(Krakkó, Kazimierz)
És szerintem hazaindulás előtt Pilinszky írt egy reggeli haikut:
az indulás mindig nehéz
nehéz időket élünk mindig
amíg van idő lesz
Sepsi Enikő: Halmosi Sándort kérem még, hogy olvasson fel... a Napszálkákat
egy Pilinszky-mottó vezeti be.
Halmosi Sándor: Nekem az rokonszenves Pilinszkyben, hogy látszik az ív: az
ember gyötrődése, kínlódása, hogy honnan indul és hova jut el. Nem a tehetség,
hanem a vívódás, az őrlődés az anyaggal és azzal, ami körülveszi. Amikor tavaly ez
a kötetem hét nap alatt megíródott, abban a drámában Pilinszky egyáltalán nem
volt jelen a gondolataimban. Az, hogy Napszálkák lett a címe, ami rímel a Szál¬
kákra, egyáltalán nem volt tudatos. Pilinszky írja, hogy a valódi kín irodalmon,
kultúrán és mindenen túl van. Amikor pár nap múlva felocsúdtam és összeállt az
anyag, akkor merült fel először bennem, hogy talán egy Pilinszky-mottóval lehetne
indítani: , Mise ez. / Utolsó áldozás". Mert az lett végül.
Kali-juga-tangó
Ha sok a fény, szemet hunyunk.
Sok a fény. Nem hunyhatunk szemet.
Belülről horzsol
Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát.
Ha nem mondod ki, belülről horzsol.
Sepsi Enikő: Igen, az az átmenet, ami a Napszálkáktól vezet a Neretvába, az
elhomályosulás, elsötétedés Pilinszky költészetére is jellemző mozgás.
+ 223 +