Oldal 215 [215]
A CSEND ESZTÉTIKÁJA PILINSZKY JÁNOS MŰVÉSZETÉBEN
a Síremlék a pusztulás és a szépség ellentétének; az Élőképek az érintés és
a kommunikáció lehetetlenségének, az Urbi et orbi pedig az emberi szenvedés és
a jézusi megváltás drámája. A Pilinszky-drámákban a szereplők többnyire szótlanul
cselekednek. A Síremlékben a , legsűrűbb akció: a nő halála, majd az ezt követő
lincselése — vagyis holttestének tulajdonképpeni meggyalázása -—, végül gyilkosának
megölése csaknem szó nélkül zajlik le".? Pilinszky színháza a lélek mélyére tekint:
a kiszolgáltatottság, a szenvedés, a pusztulás, az elmúlás minden ember kikerülhetetlen
drámája. A Pilinszky-színművekben a hallgatás, a beszéd hiánya rendkívül intenzív
jelenlétet és felfokozott figyelmet követel. A Pilinszky-színművekben a csend összetett
megközelítési lehetőségeket kínál: a beszéd határait kitágító, áhított csend lehet
tematizált, színre vitt vagy alaktani, kihagyásos. Ugyanakkor megfigyelhető a szólni
nem tudás, a meg-nem-értés megoldhatatlan tehetetlensége, hallgatása.
A színművekben az állóképszerűség, a jelenetek közben beálló csend vagy szünet
alaktani némasága mellett megtalálható az artikulált csönd jelöltsége. A drámai
dialógusban kimondott, enyhet adó csendben lel megnyugvást a Hattyúnyakú öreg
változata a Gyerekek és katonák színműben, mikor a katonának azt mondja: , Most
a csend a legfőbb szükségünk". Másrészt a szólni képtelen filozófus az üvegkalitkában
hiába kopogtat, , zajtalan kitöréséből"" egy szót se hallani. A meg-nem-értés
tanácstalanságával küzd az Urbi et orbi Fehér pápája, mikor a haláltusából mégis
életben maradva így szól a kardinálishoz: , Nem értem, amit mondasz. De mindegy.
Valamiképp mindegy, hogy nem értelek és te sem értesz." A szavak helyett az
Istennel való találkozás lehetőségére vágyakozik, mikor a színmű zárlatában felkiált:
, Úgy szeretnék már szembetalálkozni Istennel."? Az Élőképekben a belső színpadon
a mennyország területenkívülisége, időtlensége és fénye is azt sugallja, hogy csak
Isten közelsége és csendje mentheti meg a világot a háború tragikumától. Az
Elökepekben a „belsö színpadon nincs időbeli folytonosság, hanem a megváltás
terét jeleníti meg”.*°
Noha Pilinszky kétségtelenül költőként kanonizálódott, az életmű átláthatatlan
szövetéhez, alaposabb megismeréséhez, motívumhálójának megfejtéséhez adnak
kulcsot a drámák, melyek elválaszthatatlan egységet alkotnak a lírai darabokkal.
A Pilinszky-életműben az emberi beszéd hiánya, a meg-nem-értés, az elhallgatás,
majd a végső csönd a művészet alapproblémája. Fokról fokra dolgozza ki az Istenhez
25 Maczák Ibolya: Papírdarabok. Pilinszky János drámaírói munkássága, Budapest, Balassi, 2015,
116.
Pilinszky: Széppróza, 71.
27 Uo., 60.
8 Uo., 111.
> Uo., 112.
30 Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 128.
D
6
¢ 213 ¢