Oldal 212 [212]
OCR
SEBŐK MELINDA Pilinszky az árvaságról és a magányérzet transzcendens felismeréséről a következőképp nyilatkozott: , Csak azok, akik fölismerték magányuk gyógyíthatatlan mélységét, realitását, kezdhetnek egyáltalán reménykedni, várakozni a szó természetfeletti értelmében. Nincs erősebb, valódibb szavunk a bennünk várakozó magány, elhagyatottság kiáltásánál, ennél a beszédes, könyörgő csöndnél, mely egyedül azzal mutat magára, hogy van." Ez összefüggésbe hozható Simone Weil gondolataival, aki a Pilinszky által is fordított Kegyelem és nehézkedésben írja, hogy a csönd , maga Isten beszéde. A teremtett világ mindenestül csak ennek rezgése. [...1 S amikor megtanuljuk megérteni a csöndet, ez a beszéd az, amit most már még világosabban kihallunk a csöndön túlról". Simone Weil egyike azon néhány európai gondolkodónak, aki — Dosztojevszkij, Albert Camus, Robert Wilson és Pierre Emmanuel mellett — Pilinszky életmtivére szemlélet- és motívumformáló erővel hatott. A Szálkáktól még inkább felerősödik Pilinszky transzcendens iránti vonzalma, mivel megragadta Weil platonista jellegű vallásos misztikája, amely számot vet az emberi lét tragikumával. A weili misztika egyik lényegi vonása az emberi szenvedés metafizikai távlatainak, a , szerencsétlenség"nek a hangsúlyozása. Ha a szerencsétlenségben mégis kitartunk a szeretetben, elnyerhetjük Isten kegyelmét. Pilinszky a misztikusok szomjúságával keresi Istent, a kegyelem forrását. A filozófusnő gondolatait szó szerint veszi át Juttának című versében: Latrokkent - Simone Weil gyönyörü szaväval — ter es idö keresztjere vagyunk mi verve emberek." Az 1972-ben megjelenő Szálkák kötetben a költő ismert motívumai közé újak kerülnek: szálka, tél, hideg, bárány, kegyelem. A számos asszociációs lehetőséget rejtő, metaforákban gazdag Szálkák kötet a termékenység korszakát hozta művészi pályáján. A Pilinszky-líra Simon Weil-i gondolkodásmódjában Jézus kereszthalála által az ember tér és idő szorításában véges lényként létező, így csak ,az emberi hallgatás felelhet meg a távoli Isten csöndjének"." Pilinszky felismeri , [a] tökéletes kommunikáció, a szenvedés, a vallás és az emlékezés által egyszerre áhított csend emberi lehetetlenségét". Utolsó korszakát a szabad formakezelés, a rövid, szikár, lecsupaszított formák, a szűkszavúság és a sűrített beszéd jellemzi. A kihűlt, kiüresedett világ és a magányos lét viszonyát értelmező Ez lesz című vers három 4 U6: A maganyrél, in ué: Publicisztikai irasok, Budapest, Osiris, 1999, 761. 15 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, ford. Pilinszky János, Budapest, Vigilia, 1994, 14. 16 Pilinszky János összes versei, 96. Schein Gabor, Poétikai kisérlet az Ujhold kéltészetében, Budapest, Universitas, 1998, 223. 8 Uo. ¢ 210 +
