Page 210 [210]
OCR
SEBŐK MELINDA Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem. [...] Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam.? A meghiúsult kommunikáció csendjében Pilinszky egy olyan kiüresedett világról ír, ahol az emberi beszéd már nem alkalmas kapcsolatteremtésre. A lírai én hiába vágyakozik Istenhez megváltásért, valós párbeszéd nem jön létre. A háborúban megszakadt a kommunikáció Isten és ember között, ezért Pilinszky folyamatosan kutatja, hogyan valósulhatna meg újra a párbeszéd. Lírájában megszaporodnak a krisztusi szenvedéstörténet, az áldozattá válás és a feltámadás evangéliumi motívumai. Az 1970-ben megjelent Nagyvárosi ikonok kötetben visszatérnek Pilinszky megszokott motívumai: a csönd, a csillag, a magány, a halál és a félelem. A mindössze tizenöt költeményt tartalmazó kötet, ha nem is a változás, de az átalakulás jegyeit mutatja. A Nagyvárosi ikonok abban is különbözik az eddigi kötetektől, hogy ebben jelenik meg a KZ-oratórium című alkotása. S bár Pilinszky alapvetően lírikus alkat, a KZ-oratóriumot műfaji szempontból lírai oratóriumnak tekintette, a színpadi utasítás szerint: A szöveg a valóság három síkját érinti, akár egy gyászmise. Megemlékezés, történés és játék: egyenlő érvénnyel hat benne. Ezért a különböző hőfokok is keresztezik egymást: egy-egy drámai kitörést lehűt a megemlékezés liturgiája; egy-egy hűvös mondatát kiemeli, hogy most történik; egy-egy sűrítést megszelídít a játék naiv hangja. A szereplők: halottak. De mint színészek: élők. Egyek közülünk." A művet a 2001-es Pilinszky-bibliográfia már egyértelműen a színpadi művek közé sorolta. A később írt drámai alkotásokhoz hasonlóan a KZ-—oratóriumban is megfigyelhető az újraírás, a belső intertextualitás, vagyis az életművön belül alkalmazott szövegköziség. Az oratóriumban megfigyelhető leggyakrabban alkalmazott szövegalkotási eljárás a halott szereplők monológjának vagy töredezett dialógusának önismétlése és a Harmadnapon kötet KZ láger falára-ciklus lírai darabjainak intertextuális újraírása. Így a hallgatás, a meg-nem-értés és a csönd nem csupán 9 Uo., 55. 1 Pilinszky János: KZ-oratórium, in uő: Széppróza, Budapest, Osiris, 1998, 215. + 208 +
