Page 178 [178]
OCR
KEMÉNY ARANKA ideg ujjait, hallom extátikus emelt hangját." Hiteles közvetítői képességét csakúgy, mint kissé magas, nőies hangszínét élete végéig megőrizte. Húsz évvel később, 1975. január 10-én, amikor Fodor szerzői estet szervezett számára a Fészek Művészklubban, e szavakkal vezette be Pilinszky felolvasását: ,,...alkata, habitusa, kivételes előadói készsége okán képes arra, hogy hangjában a szavak testét és szellemi auráját tökéletesen eggyé olvassza; képes úgy föloldódni az interpretációban, hogy figyelmünk tapintó pórusaival a versek rostjaiba, a szó közti csendek titkos szüneteibe is elmélyedhetünk." Bár ő maga felolvasás közben úgy érzi: ,mintha üvegbúrával lennék letakarva, szeparáltan a közönségtől, s ebben a búrában mondanám verseimet, legtöbbször anyámnak"" — éppen e befelé forduló, személyes hangvétellel sikerül hatnia. Mint Czigány György, a vele több ízben interjút készítő rádiós szerkesztö, költötärs jellemezte: „...visszafogott, feszült beszedritmusa, pianön belüli roppant hangsúlyai, hangvételének egyszerű és mégis mélyen ünnepi megnyilvánulása egyértelműen teszi verseit tulajdonunkká. Intim dinamikája egyetlen emberhez szól, nyilvánosság előtt sem az előadóterem közönségéhez; csakis hozzád, a bizalmas társhoz, a baráthoz." Közel áll e felismerés ahhoz az ideálisnak tartott előadói attitűdhöz, melyet Pilinszky az 1969-es londoni Poetry International ‘69 költőtalálkozó vendégeként az amerikai Robert Creeley-t hallva így jellemzett: ,,... ha van ilyen, hogy antigesztusok, akkor ez, az, és mégis remekül hat. [...] valóban a vers pőre lényegét közvetíti, s semmi köze nincs semmiféle szinészkedéshez”.’ Előadói módszerét ő is ebben az egyszerűségben találta meg, ezért sikerülhetett neki, és sikerül még ma is , a vers búrája" alá vonni hallgatóságát. , Arkangyalszerű" egyéniségét, gesztusait csak néhány filmfelvétel örökítette meg, ám ezeken is érezhetjük koncentráltságát, a megszólaló költő erejét. A fennmaradt kilenc felvétel típusa szerint játék-, dokumentum- és képzőművészeti film, tudósítás, valamint családi és baráti körben készített privátfilm — u Fodor András: Pilinszky Jánosról — szerzői estjén, Élet és Irodalom, XIX. évf., 1975. január 18., 12; lásd még a posztumusz megjelent zenés verslemeze betétlapján Kocsis Zoltán esszéjét: Kocsis Zoltán (szerk.): Szabadesés - Pilinszky János emlékére, LP, Budapest, Hungaroton, 1986. Kocsis: Szabadesés. Ezért lehetett közönségsiker 1981 nyarán megjelent Ők című világ- és magyar irodalmi válogatáslemeze. , Ha Pilinszky János egész életében egyetlen verset sem írt volna le, ez után a lemez után akkor is azt kellene rá mondani: költő. Varázsló, aki — ezúttal a legősibb és talán legszebb hangszeren - varázslás által létrehozza a művészetet. Valaki, aki nem hagyta magát eltántorítani, aki fantasztikus kitartással a létezés lényegéről beszél." (Kroó András: Pilinszky János: Ők, Népszabadság, XXXIX. évf., 205. szám, 1981. szeptember 2., 7.) Idézi Kocsis: Szabadesés, a hanglemez betétlapján. Czigány György: A hang tekintete, in uő: Csak a derű óráit számolom..., Budapest, Zeneműkiadó, 1981, 120; lásd még Melczer Tibor: A költő szaval — Jegyzetek Pilinszky János lemezeiről, Jelenkor, XXV. évf., 1982/7, 151-153. Tóbiás Áron: Megmentett hangszalagok, 1969. július 26., in Pilinszky: Beszélgetések, 57; lásd még Siklós István: Poetry International 69, in uo., 38. a a 00 o + 176 +
