Seite 146 [146]
OCR
HORVÁTH ZSUZSA Ugyanakkor az egyes konkrét előadások kapcsán Pilinszky mindig felvázol egy színháztörténeti, drámatörténeti ívet is, mely a darab értelmezési keretét adja. , A dráma nyíltságával, a sorsok létezésébe vetett alkotói bizalmával leginkább a görög tragédiákkal rokon. [...] Igen: Miller a modern drámát ismét az antik tragédiák, s a középkori misztériumjátékok magasába emelte."" Vagy a Johanna a máglyán előadás kapcsán: Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d’Arc szentté avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. Ez a választás egyszerre jelentette Claudel számára a remekművet és az igazságot. Művében a szentség és a zseniális ihlet meredek sugara világítja át a történelem betűit. Kemény fény, dantei világítás. Bűn és szentség középkori, sőt evangéliumi szókimondással kerül a helyére, ahogy az a középkori misztériumokban volt szokás vagy ahogy azt a paraszti passiójátékokban tették." Pilinszky nem a színikritika megszokott formai, tartalmi, szerkezeti kritériumai szerint írta szubjektív kritikáit, sokszor univerzális dolgokra figyelt, általános szinten írt a darabokról. Ugyanakkor a vizsgált színikritikák és Pilinszkynek a hatvanas évek közepétől, végétől a színházi tárgyú írásaiban megjelenő, egyre inkább kikristályosodni látszó színházzal kapcsolatos nézetei között több hasonlóságot fedezhetünk fel mind megközelítésmód, mind fogalmi, mind műfaji szinten. Ahogy Mészáros György is megállapítja, Pilinszky 1967-től elkezd egyre gyakrabban írni a színházról, és elég világos a színház történetéről kialakult koncepciója. Ennek kiindulópontja, hogy a polgári dráma színháza kudarcot vallott, és a kudarc nem annyira a be nem töltött társadalmi szerephez kötődik, inkább a színház metafizikus küldetéséhez, azaz hogy jelenlévővé tegye a valóságot, a miszteriumot - a jelenlet problémájáról van szó." Az általunk vizsgált színikritikák is reflektálnak erre a problémára: , A nyugati drámaírás egy nihilisztikus korszaka után Arthur Miller újra hisz a bűn létezésében."" Pilinszky összeköti a színház válságát a világéval. A Pilinszky-szövegekben a művészetnek mintegy üdvözítő hatása van, ő is hisz a színház szakralitásában, mint Artaud, csak Pilinszkynél a szakralitás nem átvitt értelemben, hanem valódi, vallásos, transzcendens szentként tételezédik. ,[...] kiderül, hogy Shakespeare még mindig győzi szóval és ihlettel, új művészi és 16 U6: Pillantäs a hidröl, 132. Uö: Johanna a maglyan, 340. Mészáros: Pilinszky Janos szinhazesztetikaja, 51. Pilinszky: Pillantäs a hídról, 132. 18 s 144 +
