Seite 146 [146]
HORVÁTH ZSUZSA
Ugyanakkor az egyes konkrét előadások kapcsán Pilinszky mindig felvázol egy
színháztörténeti, drámatörténeti ívet is, mely a darab értelmezési keretét adja. , A
dráma nyíltságával, a sorsok létezésébe vetett alkotói bizalmával leginkább a görög
tragédiákkal rokon. [...] Igen: Miller a modern drámát ismét az antik tragédiák, s
a középkori misztériumjátékok magasába emelte."" Vagy a Johanna a máglyán
előadás kapcsán:
Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d’Arc szentté
avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. Ez a választás egyszerre jelentette
Claudel számára a remekművet és az igazságot. Művében a szentség és a zseniális
ihlet meredek sugara világítja át a történelem betűit. Kemény fény, dantei világítás.
Bűn és szentség középkori, sőt evangéliumi szókimondással kerül a helyére, ahogy az
a középkori misztériumokban volt szokás vagy ahogy azt a paraszti passiójátékokban
tették."
Pilinszky nem a színikritika megszokott formai, tartalmi, szerkezeti kritéri¬
umai szerint írta szubjektív kritikáit, sokszor univerzális dolgokra figyelt, álta¬
lános szinten írt a darabokról. Ugyanakkor a vizsgált színikritikák és Pilinszkynek
a hatvanas évek közepétől, végétől a színházi tárgyú írásaiban megjelenő, egyre
inkább kikristályosodni látszó színházzal kapcsolatos nézetei között több ha¬
sonlóságot fedezhetünk fel mind megközelítésmód, mind fogalmi, mind műfaji
szinten.
Ahogy Mészáros György is megállapítja, Pilinszky 1967-től elkezd egyre gyak¬
rabban írni a színházról, és elég világos a színház történetéről kialakult koncepci¬
ója. Ennek kiindulópontja, hogy a polgári dráma színháza kudarcot vallott, és
a kudarc nem annyira a be nem töltött társadalmi szerephez kötődik, inkább
a színház metafizikus küldetéséhez, azaz hogy jelenlévővé tegye a valóságot, a misz¬
teriumot - a jelenlet problémájáról van szó." Az általunk vizsgált színikritikák is
reflektálnak erre a problémára: , A nyugati drámaírás egy nihilisztikus korszaka
után Arthur Miller újra hisz a bűn létezésében."" Pilinszky összeköti a színház
válságát a világéval.
A Pilinszky-szövegekben a művészetnek mintegy üdvözítő hatása van, ő is hisz
a színház szakralitásában, mint Artaud, csak Pilinszkynél a szakralitás nem átvitt
értelemben, hanem valódi, vallásos, transzcendens szentként tételezédik. ,[...]
kiderül, hogy Shakespeare még mindig győzi szóval és ihlettel, új művészi és
16 U6: Pillantäs a hidröl, 132.
Uö: Johanna a maglyan, 340.
Mészáros: Pilinszky Janos szinhazesztetikaja, 51.
Pilinszky: Pillantäs a hídról, 132.
18
s 144 +