Oldal 134 [134]
HERNÁDI MÁRIA
A drámák szereplőinek közös vonása a kiszolgáltatottság, az áldozatlét és a pe¬
remhelyzet. Ez összhangban van Pilinszky több helyen megfogalmazott hitvallá¬
sával a kicsinyek, a szegények, az esendők mellett:
Engem a világból rögtön az életem kezdetén az érdekelt, ami látszatra kívül esett a vilá¬
gon - írja a költő — Tehát egy szép tenger hajnalban nem kíván bizonyítást. De egy eldo¬
bott újságpapiros igen. Engem tulajdonképpen ezek a dolgok érdekeltek, a világ pere¬
mére szorult lények és a világ peremére szorult tárgyak, dolgok, és úgy éreztem, hogy
ha ezeket el tudom juttatni valahogy a világ szívébe, akkor fontosabbat csináltam, mint
ha a bizonyított dolgokat éneklem meg."
Ez elesettekkel való közösségvállalás az evangéliumi esztétika legfontosabb
alapelve: , A keresztény művész nem mesteri ábrázolója kíván lenni hősének,
hanem felebarátja, s nem szerencséje, hanem veresége óráiban akar legközelebb
férkőzni hozzá.""? — vallja a költő. Az evangéliumi esztétika , lényegében Jézushoz
kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott egyszerre hallatlan kri¬
tikával és szeretettel megvizsgálni egy elébe került sesetetx, emberi szívet,
emberi nyomorúságot." Pilinszky drámai hősei mindannyian vesztesek, a drá¬
mák természetes közege a vereség, az elesettség" — a hősök ábrázolásában viszont
szinte tapintható a részvét és a szeretet jelenléte. Talán a leginkább azáltal, hogy
a drámaíró semmilyen módon nem ítélkezik szereplői fölött, nem szab nekik
feltételeket, nem sorolja őket kategóriákba — valamiképpen mintha tényleg
a krisztusi tekintetet próbálná ezzel megidézni.
A szereplők viszonylag keveset mozognak a színpadon, s amikor igen, mozgásuk
többnyire nem drámai akciókhoz, hanem hétköznapi rutincselekvésekhez kapcso¬
lódik. Ezek a cselekvések korlátozottak: leggyakrabban abban az izolált térben
zajlanak, amelyhez az adott szereplő tartozik. A Gyerekek és katonák című darab
„holland ebédlőben" játszódó síkján az Aranykontyú megteríti és leszedi az asztalt,
fel- és lekapcsolja a lámpákat, időnként ágyaz. Ezt mindig a szokott ritmusban teszi,
bármi is történik közben a színpadon. Az Almazöld ruhás úr tevékenysége ugyan¬
így abból áll, hogy többedmagával bejön a színre, leül az asztalhoz, majd egy idő
1 Pilinszky Jánost idézi: Pályi: Wilson és Pilinszky, 325. (Kiemelés: H. M.)
2 Pilinszky János: Tűnődés az ,evangéliumi esztétikáról", in uő: Tanulmányok, esszék, cikkek, 1.
köt., Budapest, Századvég, 1993, 182.
8 Uo.
u, Hitünk semmiképp se lehet idegen azzal a halálos gyöngeséggel szemben, amire egyedül a ve¬
reség istene nyújthat orvoslást, az a nyilvános emberi vereség, amibe mintegy eleve bennfoglal¬
tatott a föltámadás fokozhatatlan intimitású, isteni megfelelője." Pilinszky János: A , teremtő
képzelet" sorsa korunkban, in Pilinszky János összes versei, 85.
e 132"