Seite 130 [130]
HERNÁDI MÁRIA
ebédlő az Aranykontyúval és magukra maradt nőkből álló családjával a múlt, és
egyben az emberi lélek legmélyebb rétege, a tudattalan, ahol kicsiben ugyanaz
a szertartásszerű dráma, áldozati rítus zajlik, mint kint a világban. Itt, a legbelső
ponton dől el minden, a legkiszolgáltatottabb lények, aháborúban magukra maradt
nők és gyerekek körében. Nem véletlen, hogy itt kerül felmutatásra a szentségtartó,
mintegy jelezve, hogy a megváltás, a szabadulás, az élet belülről indul el, a legki¬
sebbek, a láthatatlanok világából. A polgári ebédlő tehát az elrejtett és veszélyezte¬
tett élet síkja.
A váróterem a köztes lét élet és halál közt, valamiféle eldöntetlen határállapot
helyszíne: a jelen síkja, s egyben az emberi lélek tudatos, racionális szférája. Ez az
a hely, ahol a szereplők cselekedni próbálnak, mégis a várakozás marad determinált
és mozdulatlan életük egyetlen tartalma.
A hitleri fogolyszállító vonatok a halál síkját jelzik, s egyben a félelem és rettegés
dimenzióját, ami az emberi lelket körülveszi és szorongatja. Teológiai szemszögből
nézve ez a Rossz, a Sátán síkja, s egyben a fenyegető jövő síkja. Ez a jövősík persze
a színpadon túli nézők szemszögéből nézve már egy végérvényesen bekövetkezett,
jóvátehetetlen múlt — azaz eldöntöttsége és jóvátehetetlensége miatt még fenyegetőbb.
Az utolsó sík a behavazott lépcső képe, ahol a Kisfiú a szentségtartót megtalál¬
ja. Ez a transzcendencia, az isteni lét időn kívüli síkja, amely mintegy körülveszi,
hótakaróként beburkolja a többi réteg szenvedéstörténetét, s mintegy a megváltás
isteni drcrámájában egy történetként összegzi, egyesíti és mutatja fel ezeket a törté¬
neteket: a holokauszt történelmi botrányát éppúgy, mint az Aranykontyú láthatat¬
lan életének néma feláldozását. Minden síkon ugyanaz az áldozathozatal zajlik tehát,
minden történet Krisztus kereszthalálának történését ismétli, s abban összegződik.
Ami Ravensbrückben és a többi lágerben történt, az strukturálisan megegyezik a nagy¬
pénteki eseményekkel, ezért ezek ismétlésének tekinthető [...] — magyarázza Pilinszky
elgondolását Hankovszky Tamás — A koncentrációs táborok eseménysora tehát a költő
számára nem egyszerűen szent időben van, hanem Jézus idejében. Ez is, mint a kétezer
évvel ezelőtti esemény, botrány, hogy megtörténhetett, de ugyanúgy szent is, mivel
megtörtént, mivel ismét jelenvalóvá tette a földön a szentet, Jézus passidjät.f
A kereszthalál eseményével való strukturális egyezés hozza tehát létre a drá¬
mában megjelenő áldozatok és a krisztusi áldozat azonosságát.
Az osztott színpadi térben mintha a középkori misztériumdrámák szimultán
színpadának modern variációjára ismernénk. Ott Isten és a Sátán küzdött az em¬
berért a lélek színpadán, egy kétszintes színpadi világban. Pilinszkynél ugyanígy
° Hankovszky: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, 119—120. (Kiemelések az eredeti szövegben.)
+ 128 +