Oldal 130 [130]
OCR
HERNÁDI MÁRIA ebédlő az Aranykontyúval és magukra maradt nőkből álló családjával a múlt, és egyben az emberi lélek legmélyebb rétege, a tudattalan, ahol kicsiben ugyanaz a szertartásszerű dráma, áldozati rítus zajlik, mint kint a világban. Itt, a legbelső ponton dől el minden, a legkiszolgáltatottabb lények, aháborúban magukra maradt nők és gyerekek körében. Nem véletlen, hogy itt kerül felmutatásra a szentségtartó, mintegy jelezve, hogy a megváltás, a szabadulás, az élet belülről indul el, a legkisebbek, a láthatatlanok világából. A polgári ebédlő tehát az elrejtett és veszélyeztetett élet síkja. A váróterem a köztes lét élet és halál közt, valamiféle eldöntetlen határállapot helyszíne: a jelen síkja, s egyben az emberi lélek tudatos, racionális szférája. Ez az a hely, ahol a szereplők cselekedni próbálnak, mégis a várakozás marad determinált és mozdulatlan életük egyetlen tartalma. A hitleri fogolyszállító vonatok a halál síkját jelzik, s egyben a félelem és rettegés dimenzióját, ami az emberi lelket körülveszi és szorongatja. Teológiai szemszögből nézve ez a Rossz, a Sátán síkja, s egyben a fenyegető jövő síkja. Ez a jövősík persze a színpadon túli nézők szemszögéből nézve már egy végérvényesen bekövetkezett, jóvátehetetlen múlt — azaz eldöntöttsége és jóvátehetetlensége miatt még fenyegetőbb. Az utolsó sík a behavazott lépcső képe, ahol a Kisfiú a szentségtartót megtalálja. Ez a transzcendencia, az isteni lét időn kívüli síkja, amely mintegy körülveszi, hótakaróként beburkolja a többi réteg szenvedéstörténetét, s mintegy a megváltás isteni drcrámájában egy történetként összegzi, egyesíti és mutatja fel ezeket a történeteket: a holokauszt történelmi botrányát éppúgy, mint az Aranykontyú láthatatlan életének néma feláldozását. Minden síkon ugyanaz az áldozathozatal zajlik tehát, minden történet Krisztus kereszthalálának történését ismétli, s abban összegződik. Ami Ravensbrückben és a többi lágerben történt, az strukturálisan megegyezik a nagypénteki eseményekkel, ezért ezek ismétlésének tekinthető [...] — magyarázza Pilinszky elgondolását Hankovszky Tamás — A koncentrációs táborok eseménysora tehát a költő számára nem egyszerűen szent időben van, hanem Jézus idejében. Ez is, mint a kétezer évvel ezelőtti esemény, botrány, hogy megtörténhetett, de ugyanúgy szent is, mivel megtörtént, mivel ismét jelenvalóvá tette a földön a szentet, Jézus passidjät.f A kereszthalál eseményével való strukturális egyezés hozza tehát létre a drámában megjelenő áldozatok és a krisztusi áldozat azonosságát. Az osztott színpadi térben mintha a középkori misztériumdrámák szimultán színpadának modern variációjára ismernénk. Ott Isten és a Sátán küzdött az emberért a lélek színpadán, egy kétszintes színpadi világban. Pilinszkynél ugyanígy ° Hankovszky: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, 119—120. (Kiemelések az eredeti szövegben.) + 128 +
