Page 129 [129]
DOBOZOK NYITVA, ZÁRVA
a váróterem lakói várják: a Kisfiú a hitleri vonatok síkján túljutva, egy másik dimen¬
zióban oldja meg a helyzetet. Nem a világtérképet hozza el, hanem az oltáriszent¬
séget, annak analógiájára, ahogy Krisztus sem földi messiásként, a várt független¬
ségi háborúval szabadította meg a népét, hanem váratlan és felfoghatatlan
,botránynak" számító kereszthalálával. A Kisfiú ráadásul nem is oda tér vissza,
ahonnan elindult: a váróteremből bocsátják útjára, de a havas sík bejárása után
a polgári ház ebédlőjébe érkezik meg, és itt helyezi az asztalra (!) a szentségtartót
— mintha kívülről befelé igyekezne, a lélek mélységei felé.
Az asztal mint áldozati hely szimbolikája itt teljesedik ki. A Hitler-síkon mint
egy mészárszék asztala, az Aranykontyú-jelenetekben mint az embereket közös¬
séggé egyesítő lakoma asztala jelenik meg, itt pedig a szentmise oltárává változik
át, ahol ég és föld, isteni és emberi találkozik — a krisztusi megváltás jelenvalóvá
tételében. A jelenet egy vallásos szertartást, a katolikus szentmisét és az átváltoz¬
tatás pillanatát idézi meg. A szertartás pedig nem visszaemlékszik egy múltbeli
történésre, hanem jelenvalóvá teszi azokat: a hit közegében megvalósuló rítus tehát
természeténél fogva áttöri az idő rétegeit, bizonyos értelemben megszünteti az időt,
amikor a puszta emlékezés helyett létrehozza a hajdani és az , itt és most" bekövet¬
kező esemény azonosságát.?
A mikro- és makrovilág, a ,bent” és a ,kint” közti háttérfüggönyt sztuárdeszek?
húzzák szét és össze (végül pedig katonák), mintha ők lennének azok a párkákhoz
hasonló lények, akik egy nagyobb akarat végrehajtóiként eldöntik, hogy mikor váljék
láthatóvá a kint és a bent. A vonat és váróterem színpadi látványelemeiben tematizálódó
utazás motívuma a sztuárdeszek szerepeltetése révén repüléssé íródik felül: mintha
az egész színpad összes részeivel együtt, még a nézőteret is beleértve egy repülőgép
belső tere lenne, amely viszi valahová a színészeket és a nézőket, röpíti valahová
a világot. Talán az Egyenes labirintus című Pilinszky-vers fordított gravitációnak
engedelmeskedő repülése ez: , nyitott szárnyú, emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz
lángoló, közös fészkébe"." A dráma cselekménye és a benne ábrázolt emberi életek,
sorsok a sokféle értelmű, egyetemeséé növekvő áldozathozatalban egyszerre tartanak
a pusztulás felé, és egyszerre Isten mint szabadulás és otthon felé. A zuhanásnak ezt
a reményteli irányát a megváltóval analóg Kisfiú figurája és cselekvése jelzi.
Összefoglalva: a Gyerekek és katonák című dráma osztott színpadának terei
szimultán formában jelenítik meg az idő síkjait és az emberi lélek rétegeit." A polgári
? Vö. Hankovszky Tamás: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, Budapest, Kairosz, 2011, 89—22.
3 Az eredeti szöveg írásmódja szerint.
: Pilinszky János: Egyenes labirintus, in Pilinszky János összes versei, Budapest, Osiris, 1996, 118.
5 Az emberi psziché stuktúráját megjelenítő színpadkép Robert Wilsonnál is megjelenik, pl. a Salome
című darabjában. Vö. Kékesi Kun Árpád: Robert Wilson és a képek színháza, in uő: A rendezés
színháza, Budapest, Osiris, 2007, 393.
e 127 +