Oldal 121 [121]
OCR
AZ ANTILOP LEGENDÁJA valószínűleg legjobban Pilinszky második felesége világította meg egy interjúban. Ingrid Fichieux a következőképpen fogalmazott: , [Pilinszky János] a depressziót nem tartotta kóros dolognak. [...] Szerinte ugyanis a depresszió a valódi világ víziója, s akkor esik depresszióba valaki, ha megszűnik körülötte létezni az Isten."" Ez az értelmezés vélhetően mindenfajta őrülettel összefüggésbe hozható Pilinszky értelmezésében (az evangéliumi gyógyítástörténetekkel összhangban). Egy 1969-ben kelt publicisztikai írásában a következőképpen fogalmazott: Legszívesebben egy nemrég kapott könyvről számolnék be. A könyv nem szépirodalmi mű. A Presses Universitaires de France kiadásában jelent meg, a Pszichológiai Könyvtár sorozatában. Szerzője egy magát Renée-nek nevező fiatal lány, aki tapasztalatának mázsás súlya alatt elvéthetetlen autentikussággal és pontossággal számol be skizofréniás pokoljárásáról. Szövege oly tiszta és valódi — ahogyan ma már talán csak az őrültek, vagy az őrületből szabadultak fogalmaznak." A könyv valójában a pszichiátria egyik alapműve, ? s amint Pilinszky is leszögezte, nem éppen filozófiai vagy teológiai tartalmú szöveg — Pilinszky értelmezése viszont nagyon is az. A mű valójában egy gyógyulástörténet, melyben kulcsszerep jut a másokhoz való viszonynak: [Renee] Elsö kontaktusa, hogy gyégyszereket ad mas betegeknek, s , ráébred", hogy gyógyitott. Hogy közte és a többiek közt lehetséges a kapcsolat. Közeledése vilagunkhoz, a másik felé: tétova boldogságában pontos mása annak, amikor egy gyerek járni tanul. [...] A realitás ilyen értelemben, hasonlóan a szépséghez, a lét külön ajándéka, mit el is veszthetünk, el is kótyavetyélhetünk, de nyilván megsokszorozni is módunkban áll." Pilinszky tehát jól érzékelhetően egyfajta biblikus gyógyítástörténetként értelmezi a terápiát — szoros összefüggésben az önzetlenséggel, a másokra való odafigyeléssel. Mindez összhangban áll a műveiben szereplő őrült lány, illetve antilop önzésével, bűnösségével is. Ennek megfelelően szerepel töredékes prózai munkáiban, operaterveiben és a Sutton-dialógusban is. (Utóbbi kettőben néhány további motívummal, például a manöken-képpel kiegészülve.) 7 Beszélgetés Ingrid Fichieux-vel, in Bogyai: In memoriam Pilinszky, 132. 38 Pilinszky János: Ünnepi levél helyett, in uő: Publicisztikai írások, Budapest, Petőfi Irodalmi Müzeum, 2011. https://reader.dia.hu/document/Pilinszky_Janos-Publicisztikai_irasok-129 (Letöltes: 2022. januär 8.) ® Marguerite-Albert Sechehaye: Journal d’une schizophrene, Pärizs, P. U. F., 1950. 10 Pilinszky: Ünnepi levél helyett. + 119 +
