Page 115 [115]
AZ ANTILOP LEGENDÁJA
vállalkozhat, ugyanakkor érdemes kiemelni a Rilke-kisregény Pilinszky drámái¬
ban is fellelhető filológiai nyomait.
Már a hatvanas évek elejére datálható KZ-oratóriumban is ismeretes olyan
motívum, amelynek értelmezését nagyban segítené, ha igazolódna filológiai kap¬
csolata" a Rilke-kisregénnyel. Tény, hogy mindkét kapcsolódó szövegrész a zuha¬
nással és a törékenységgel rokonítja azt az emlékezési folyamatot, mely egy épület¬
hez (és annak szobáihoz) kötődik.
Ugyancsak a Rilke-kisregényből ismeretes az az ebédlő, amelyben a főhős saját¬
ságos gyermekkori élményei zajlanak, s amelyben sajátságos módon keveredik a múlt,
a jelen és a jövő, éppúgy, mint a Pilinszky-féle Gyerekek és katonákban — ráadásul
az élők és a holtak ,egyenrangú", hasonlóan cselekvő szereplők.
Nagyatyám emlékezetében az idők múlása egyáltalán nem játszott szerepet, a halál apró
közjáték volt csupán, amit egyszerűen semmibe vett; ha valakit egyszer emlékezetébe
iktatott, mindig ott élt benne, akkor is, ha az illető már régen elhunyt. Évek múlva, az
öregúr halála után, azt mesélték, hogy ugyanilyen makacsul tekintette a jövőt is. Állító¬
lag egyszer egy bizonyos ifjú asszonynak, aki éppen harmadik hónapja volt áldott álla¬
potban, a hölgy fiairól s különösen egyiknek az utazásairól beszélt [...]."
A kisregényben szereplő, a főhős gyerekkorát idéző vacsorajelenetek világítanak
rá néhány szereplő bizonytalan státusára, így nevük, hivataluk változására (ez
a Pilinszky-drámának is sajátja) — sőt, az egyik alakról jóval annak megjelenése
után jön rá a főhős, hogy valójában már nem él. Ezek a filológiai hasonlóságok
egyértelművé teszik, miért hathatott Pilinszkyre elemi erővel Lorca Öt év múlva
cimt dramaja, amelyben a Rilke ältal is gyakorolt ,,idéfelbontast” a drama mtinemében
érvényesítette a szerző. Még lényegesebb azonban az ehhez kapcsolódó Rilke-elvek
vizsgálata. Az osztrák szerző célja ugyanis nem egy sajátos kísértethistória megal¬
kotása volt. Levelezésében a következőképpen fogalmazott (lengyel fordítójához
címezve sorait):
Ez az emlékezés különös nyomatékot kölcsönöz annak a viszonylatnak, amely egy biro¬
dalomnak a közepébe helyez bennünket: ennek a birodalomnak befolyását és mélységét
— mindenütt, megszorítás nélkül — közösen tapasztaljuk meg a holtakkal és eljövendőkkel.
Minket, ittenieket és maiakat, egy pillanatra sem nyugtat meg az időbeli világ, s nem is
illeszkedünk belé: folyamatosan át- meg átjárunk a Korábbiakhoz, eredetünkhöz, valamint
azokhoz, akik látszólag utánunk következnek. Léteznek ők — abban a legnagyobb , nyitott"
4 Az egymással kapcsolatba hozható szövegrészek a szövegvégi táblázatban olvashatók.
5 Görgey Gábor fordítása.
¢ 113 ¢