Oldal 95 [95]
OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA a teret, ahol senki sem hisz a becsület, a tisztaság, a munka értelmében, ahol az erről való beszéd nem lehet más, mint már eleve mellébeszéd, álszent pampogás, megtévesztő verbális manőver. Ahol mindenki aljas és kicsinyes, ahol nincs értelme hinni se a jóban, se a szépben, se az igazban, ahol önös érdekből úgyis megerőszakolják, kirabolják, száműzik és meggyilkolják az erényt, és ahol sírja fölött úgyis a gaztevők mondják majd a szívszaggató búcsúbeszédeket. Ám Szenteczki rendezése nem ezzel a kommentárral zárul. Amit utoljára látunk, az a sötét színházterem, jobbra fönn (talán épp az Atyaisten jobbján) a rendületlenül sugárzó gyertyafénnyel. Annak a gyertyának a fényével, amely gyertya metonimikusan Violaine, a szent és eszményi létező, aki testben meghalt ugyan, de a lelkét nem lehetett elpusztítani, és amely metaforikusan Violaine kislánya, akiben maga Violaine is tovább él, és aki végül megörökli a földet. Hiába követ el mindent Mara, hogy kisemmizze a nővérét, a világot szervező rend nem engedi meg neki, hogy megtartsa ebül orzott javait. Jacgues, mint a kislány apja, Violaine-é lesz, a birtok, mint a kislány örökrésze, Violaine-é lesz, a szent hírneve és dicsősége szintén Violaine-é lesz, főleg, miután Pierre róla mintázza meg életművének legdrágább ékkövét, az egyetemes igazságot ábrázoló vak Justitia szobrát. Káin mindent elvett Ábeltől, amit csak el tudott tőle venni, és mégis, Ábel végül mindenét visszakapta. Néma állásfoglalás ez a kép, a Jóság ideájának diadala a Gonoszság, az elpusztíthatatlan Lét győzelme a Nihil fölött. A Simone Weil-i mozdulatlan elkötelezettség (engagement inmobile) megvalósulása, amely Pilinszky számára az igazi, a jelentős művészet esszenciáját jelenti. Nem azért mozdulatlan, mert per definitionem statikus és mozgásszegény, hanem azért, mert mindig valami olyasmit jelenít meg, , ami a valóságban réges-rég, visszavonhatatlanul és végérvényesen megtörtént". Avagy olyan játéktereket metsz ki a térségből, ahol a lét egyetemes, megmásíthatatlan ideái, a szükségszerűség és az igazság ősformái meg tudnak mutatkozni az anyag reális jelenvalóságán keresztül. Nemcsak felmutatja az Ideát, hanem a résztvevőjévé is teszi a szemlélőt. Labirintusokat épít, amelyek mellkasában ott dobog az Isten. Szenteczki Zita olyan rendező, aki ilyen világmodellek létrehívásán dolgozik, és a Stúdió K művészeiben kiváló partnerekre lelt abban, hogy az egyetemes Jóságnak e modern misztériumjátéka, mint amolyan ,isteni bábjáték", a színpad tárgyias költészetének nyelvén válhasson bensőségessé és tapinthatóvá. Az, hogy egy ilyen poétikusan sokrétű és szakrálisan szép előadás 2019-ben egyáltalán megvalósulhatott, bizonyítja, hogy Pilinszky János színházi víziójának még mindig megvan az aktualitása, és még mindig megvannak az esélyei arra, hogy gyakorlatban is 105 Pilinszky: Beszélgetések, 67. « 93 +
