Oldal 93 [93]
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA
Violaine azonban Máriához hasonlóan szűz, vagyis áttételesen megismétlô¬
dik Jézus születésének csodája. (Ha pedig ehhez még azt is hozzávesszük, hogy
a drámaszövegből világosan kiderül: a jelenet karácsony éjszakáján, illetve reggelén
játszódik, végképp egyértelművé válik a helyzet.)"? A keresztény teológiában
ugyanakkor csak és kizárólag a Megváltót illeti meg a szeplőtelen fogantatás joga.
Jacgues és Mara, pontosabban most már Jacgues és Violaine kislányának ezért —
mivel másodjára nem a derékaljon, hanem az eszményien tiszta szentség által fogan
meg - törvényszerűen részesednie kell a krisztusi létjellegből. Csakhogy a többi
ember bűneinek átvállalásával, a betegek meggyógyításával, valamint halott uno¬
kahúga feltámasztásával Violaine is kinyilatkoztatta a saját krisztusi természetét.
A Messiásnak azonban egyik, ha nem a legfontosabb tulajdonsága, hogy Isten in¬
karnációja, Isten pedig mindig Egy és oszthatatlan, még akkor is, ha éppen soknak,
többnek vagy rengetegnek tűnik. Fizikai síkon tehát hiába kettő, Violaine és a kis¬
lány, lényegüket tekintve mind a kettő Egy, mivelhogy egyként osztozkodnak
a krisztusi létmód ajándékán. A Sophia sugárzásából az Istenanya és a Fiúisten
egyformán részesülnek. Violaine a saját létéből adományoz a kisbabának, saját
szuverén létszerkezetét terjeszti ki rá és ad neki ezáltal új életet. Ám nem lemásolja,
nem klónozza vagy utángyártja önmagát, hanem az ideák szférájában megmerít¬
kezve, a Jóság végtelen potenciálját aktualizálja benne ismét, akképpen, ahogy az
az ő világrajövetelekor őbenne is aktualizálódott már annak előtte. Ezáltal viszont
már nemcsak saját gyermekeként teremti újjá a kislányt, hanem önmaga égi másá¬
nak újabb földi inkarnációjaként is. Ennek a tudata az, amit Mara már végképp nem
bír tovább elviselni, és ez az, ami arra készteti, hogy meggyilkolja Violaine-t.
Az azúrkéknek ez a claudeli költészete Szenteczkinél a fehér színben fogalma¬
zódik újra. Homonnai Katalin tiszta fehér ruházata azt fejezi ki, hogy ellentétben
a talpig narancspiros, beteg és nyomorult testtel, Violaine lelke tiszta és egészsé¬
ges marad. A szeplőtlenség képzete a kisbabát megtestesítő gyertyára is áttevődik,
az azonosság, mely Violaine és a csecsemő közt kiolvasható a drámában, a színpad
tárgylírája által képi megerősítést nyer. Csak amíg szövegszinten Violaine szemé¬
nek és a baba szemének kékje közt jött létre a metonimikus érintkezés, ez teatrálisan
a jelmez fehérje és a gyertyaviasz fehérje közti metonímia révén realizálódik.
Amikor tehát Homonnai utoljára lelép a színről, a gyertya viszont tovább lángol
a falon, az voltaképpen annak a vizuális kódja, hogy Violaine lehet, hogy meghalt,
de lényének ragyogása tovább él a gyermekben. Szenteczkiék Claudelhez képest
103
"MARA: Violaine, Violaine, te mozgatod így a karod? Még mindig látom, hogy mozog! VIOLAINE:
Békesség, Mara, karácsony napja van, amikor minden öröm született. MARA : Miféle öröm lehet,
hacsak az nem, hogy él a gyermekem. VIOLAINE: És nekünk is, íme született egy kis gyerme¬
künk." Paul Claudel: Az Angyali Üdvözlet, ford. Semjén Gyula, in Gúthy Andor (szerk.): Válo¬
gatás Paul Claudel műveiből, Budapest, Szent István Társulat, 1982, 386.
+9] e