Page 89 [89]
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA
amikor egy téli éjszakán Mara fölkeresi a kopár sziklák között. Évek teltek el
a történet szerint, Violaine-t azóta teljesen bekebelezte, meg is vakította a lepra.
Mikor megnyílik a színpad mélye, már csak egy ember nagyságú műanyag köpenyt
látunk, ami leginkább arc nélküli, narancspiros apácára emlékeztet. Violaine-t
a színpad realitásában bábbá, halott anyaggá fokozza le a betegség, a történet
valóságában viszont az emberi létállapot csúcsára jut: végtelen magányában
megtalálja az Istennel való tökéletes összhangot, kisemmizettségében a lét ki¬
meríthetetlen gazdagságát. Közben csodatevő erők kezdenek el működni benne,
messze földön híres gyógyítóvá lesz. Mara is ezért megy el hozzá: Jacgues-kal
közös kisbabájuk bölcsőhalált halt, végső kétségbeesésében nem marad más
lehetősége, mint nővére segítségét kérni. Violaine-nek sikerül is föltámasztania
a kislányt, akinek addig ugyan sötétek voltak a szemei, mint Marának, ám a csoda
folytán az övéhez hasonlóan ragyogó kékké változnak. A halott csecsemőt
hosszú, fehér viaszgyertya jelképezi Pallagi Melitta kezében. A jelenet elején
Homonnai Katalin egyáltalán nincs színpadon, csupán torzítóval visszhangossá
tett, szelíd altját hallani: hangjának, valamint a nézőtérrel szemközt térdelő
Pallagi mögött, a színpadnyílásban tornyosuló köpenyfigurának kettőse vará¬
zsolja elénk Violaine alakját. Homonnai azért bukkan elő végül hátulról, kinyúlt
fehér férfiingbe és seszínű apródharisnyába öltözve, mezítláb, hogy meggyújtsa
a Pallagi által szorongatott gyertyát, és föltámassza Mara kisbabáját. Az előadás
következő, utolsó szakaszában az előbbinél valamivel roskatagabban látjuk viszont
az imént még a háttérben magasodó köpenyt: Nagypál Gábor mint a messziről
visszatért és a leprából időközben kigyógyult Pierre cipeli be karjaiban. Mara
ugyanis később visszatér nővéréhez, és egy nagy szállítószekeret kipeckelve
a helyéről, több mázsa homokot zúdít Violaine-re. Pierre már csak a haldokló
lányt tudja hazavinni, hogy legalább az apja házában lehelhesse ki a lelkét.
Nagypál két, szorosan egymás mellé állított kisszékre fekteti a narancspiros
műanyagot. Miközben Sipos György, közvetlenül a figura , fejénél", a színpad jobb
szélén ülve kétségbeesett, bűntudatos Jacgues-ként mardossa magát, Homonnai
a , fejrészt" mozgatva, valódi tárgyanimációval viszi színre Violaine utolsó pil¬
lanatait. Jobbra tőlük mindeközben, a falra applikált kis fatalapzaton — bölcső¬
jeben a gyermek — végig ott ég a hosszú, fehér gyertya. Mikor karakterének
végperceihez ér, Homonnai a falhoz lép, megáll a gyertya alatt, majd ahogy
Violaine utolsó szavai is elhangzanak, elengedi a köpenyt, és a színházterem jobb
oldalán található kijáraton távozik a térből. A székekre fektetett, valamennyi
tartással azért még bíró műanyag ekkor formátlan, piros masszává omlik össze.
Ekképp, e képpel zárul le Violaine földi pályafutása.
Szenteczki és alkotótársai nemcsak egy olyan, originális és kreatív játékteret
nyitottak meg itt, ahol műanyagból szűzlány, viaszból csecsemő, emberből tárgy
087 c