Seite 85 [85]
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA
esztétikailag megjelenő jellegét, a bábunak nincs. A bábu mindig őszinte, pőre
és egyértelmű. A bábu nemcsak oda van rakva elénk, hogy nézzétek, én vagyok
Torvald Helmer, hanem már mindig is egy önmaga tárgylétét fölvállaló tárgy,
aki egyben mindig Torvald Helmer is. Ez az egyként-lévőség az, amely a reális
és irreális közti ide-oda cikázásként játékba hozza a nézőt, ez az, ami óhatatlanul
is esztétikai élményt indukál. A báb, amint megmozdul, rögtön kiemelkedik az
eszközlét szürke egyneműségéből, és az alkotott-lét tarka vibrálásába kerül.
Eseteben az illusztrativitás veszélyétől sem kell tartani soha, hisz mert alapve¬
tően élettelen anyag, minden előadás újra és újra föltámasztja a halottak közül.
Mikor azonban ténylegesen mozgásba lendül, automatikusan ő lesz az, akinek
adott kontextusban lennie adatott — Vitéz László, Esti Kornél, Pávaszem király¬
lány, mikor ki -, azaz , színjátszása" óhatatlanul kreatív, egyenesen az ideák vi¬
lágából származó aktus. A báb nem szimplán ábrázolja, meg is létezi a figurát.
Emiatt színpadon való ottlétében sosem válik szét anyagi valójának reális ittlé¬
te és az előadás játékterének irreális amottléte. Saját világát a bábu mindig
nyitva tartja. Mindezeken túl pedig az iparosság is idegen létszerkezetétől. Mivel
ugyanis minden előadással meghal és minden újabb előadással föléled, ontoló¬
giailag valójában sohasem tud azonos maradni önmagával. Létezése tökéletesen
efemer. Nem tud másolat lenni, mert bármi történjék is vele, egyszeri lesz és
aktualizált. Amit pedig nem lehet lemásolni, azt utángyártani sem lehet. A báb¬
színház nem ismer rutint, és ellenáll a gyárszalag logikájának.
Szenteczkinél a keletkezés poétikája épp ezért is fonódik össze szervesen
a bábszínházi gondolkodásmóddal, még úgynevezett , prózai" munkáiban is. Szép
példa erre a Stúdió K Színház által bemutatott Paul Claudel-rendezese, az An¬
gyali üdvözlet is, amely 2019-ben került színpadra először.? Az előadásnak már
térelrendezése is a klasszikus paravános bábjátékokat idézi: az előjáték egy, az
egész színteret kitakaró, azúrkék függöny előtt kap helyet. Ezt széttárva egy
következő, lefele kifejezetten kurta, de szélesebb, zöldesszürke, aranyszín rojtos
firhang válik láthatóvá, ami a színpad középső harmada előtt lóg, ez szolgáltat¬
ja az első felvonás hátterét. Síkban e mögött keskeny, de kifejezetten hosszú,
a padlóra uszályos szoknyaként aláömlő méregzöld textília található, ez a má¬
sodik felvonásban jut kiemelt térszervező szerephez. Ezt félrehúzva fedi föl magát
a színtér hátsó falában rejtőző mélyedés, itt látjuk a lepra által teljesen elborított
Violaine-t a harmadik felvonásban, míg az utolsó, negyedik szakasz már a szín¬
pad fekete dobozfala előtt kerül színre. A szerény díszlet is a bábok világát idézi:
apró, ferde ülőfelületű és görbe hátú, félig kész manószékek, amelyek akár egy
"3 Paul Claudel: Angyali üdvözlet. Az égi és a földi szerelemről, rendezte: Szenteczki Zita, bemuta¬
tó: Stúdió K Színház, Budapest, 2019. február 23.
+. 83 ¢