Oldal 84 [84]
IVÁNYI BENCE
és irreális, megjelenítendő személy megmarad , személynek" (még akkor is, ha
szerepe szerint mondjuk egy maci vagy egy kiskakas a hétvégi matinéban), addig
X színész mint performatív és reális alak megkettőződik. A humán performer,
a színész mozgatóvá lesz, háttérbe húzódik, érzékelésünk homlokterébe pedig
ezzel párhuzamosan, mint ténylegesen megjelenítő test, egy szó szoros értelmé¬
ben vett, konkrét tárgy kerül. Ez viszont együtt jár azzal, hogy előtér és háttér
folyamatos oszcillációjától nem fogunk tudni soha elvonatkoztatni. Hisz amint
már éppen teljesen belefeledkeznénk a megjelenő irreális varázslatos világába,
egy-egy ügyetlen bicsaklás a báb részéről vagy a megelevenített teáskanna ön¬
kéntelen kis rezdülései azonnal megtörik az illúziót, a materiális előtérhez
rántják figyelmünket. Majd erre rá rögtön, a mozgató egy hirtelen bravúrjának
hála, ismét helyrezökken a varázs, mi pedig a játék hatása alá kerülünk ismét.
Majd újra kizökkenünk. Majd újra vissza. Majd újra ki. Aztán megint vissza. Az
animált tárgyban így mindig egymás mellett, hol egyiket, hol másikat fókuszba
lökve dolgozik a jelenvaló érzékisége, valamint a távollévő légies, tündéri mági¬
ája. Ezen belső dinamikát — ami, nota bene, a hartmanni előtér—háttér egybe¬
játszásának az animációs színházban folyamatosan megfigyelhető alakváltozata
egyébként — nevezte el Henryk Jurkowski lengyel bábesztéta a színjátszó féldrá¬
gakő nyomán opalizaciönak (opalization)." Ugyanezen dinamika dolgozik
a tárgyias költészet objektumaiban is, és ugyanezen dinamikának köszönhető
az is, hogy az animáció színháza természetéből fakadóan immunis a realista
kódra, ,esszenciálisan anti-realista".? Mivel pedig a realista, főként pszicholo¬
gizáló színjátszás az, amely fölhígítva és bő lére eresztve mimikrivé silányodott,
a báb remek inspirációt kínál az olyan mimikri-ellenes, a műalkotás kivételes és
egyszeri jellegét megőrizni vágyó esztétikáknak, mint amilyen Szenteczkié is.
A báb tudniillik mindig artisztikus, mert alkotott-léte minden körülmények
közt evidensnek tűnik föl előttünk. Tárgyszerűségét képtelen elrejteni, ezért
a túlnan lévő, a performált figura eleve már mint megjelenő, ,,elvalétlanitva”
sugárzik át anyagiságán. Emiatt se az illúzió összeomlásának, se a játékban-való¬
lét eltűnésének veszélye nem fenyegeti. Megalkotottsága kezdettől fogva transz¬
parens, így kezdettől fogva úgy is viszonyulunk hozzá, mint illuzórikushoz. Eleve
elfogadván ennek a játéknak sajátlagos szabályait, végig aktív működésben
tartjuk a denegációt, így nem is fogunk a báb által megidézett világból kilökőd¬
ni. Magyarán, az emberszínésznek van módja kitakarni a jelenlét performatív,
*! Henryk Jurkowski: Towards a Theatre of Objects, in uő: Aspects of Puppet Theatre, ed. Penny
Francis, New York, Palgrave Macmillan, 2013, 73-74.
% ,Mas, de uma maneira geral, o teatro de bonecos, por esséncia, é anti-realista.” Ana Maria
Amaral: Entre o Real e o Nao Real. Consideracées sobre a Estetica do Boneco, in uö: Teatro de
Animagäo, Sao Caetano do Sul, Atelié Editorial, 1997, 29.
+ 82 +