Page 66 [66]
OCR
IVÁNYI BENCE akiket éppen színészek inzultálnak egy színházban, szabadon eldönthetik, hogyan reagálnak erre. Pilinszkyre visszatérve, nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a színészek mint szubjektumok veszítették el jelenlétüket. Amire ő utal, az valójában játékbanvaló-létük eltűnése. Amennyiben ugyanis nem érzékeljük a játékban-való-létet, a játéknak magának is nyoma vész: megmutatkozása rejtőzésé, nyitottsága elzártsággá alakul. Ha nem vagyunk képesek a játszók tevékenységében játszottságként megélni a játékot, világszerűséget sem regisztrálunk többé, tehát amivel szembekerülünk, az nem műalkotásként fog megképződni észlelésünkben. Műalkotás híján pedig nincs, amit szemléljünk, nincs, ami művészi hatással lehetne ránk és megváltoztathatná a világhoz, a valósághoz, a létezéshez való viszonyunkat, vagy új ismereteket közölhetne a számunkra ezekről. Holott Gadamer szerint , a műalkotás igazi léte abban áll, hogy tapasztalattá válik, mely megváltoztatja a tapasztalöt”.”” A prezencia ezert sohasem pusztän önmagät prezentälja a szinpadon, hanem a játékban-való-lét vehikulumaként lép működésbe előttünk. A színházi stúdiumok alapvető fogalomtárában Patrice Pavis úgy fogalmaz, a jelenlét az, amivel , a színész meg tudja ragadni a közönség figyelmét és képes hatni rá". Olyan képesség vagy energia ez, ami a színház lényegi aspektusa, és amelyen keresztül a néző számára az a specifikusan teatrális élmény megvalósul, hogy miközben a játszó fél mint X színész ténylegesen jelen van itt és most, addig a téridőnek ugyanebben a konkrét szegmensében, ugyanebben a konkrét prezenciájában egy máshol és máskor létező Y fiktív személy is megtestesíttetik.? Tulajdonképpen tehát a jelenlét minőségén múlik az, hogy az előadás esztétikai élményként képződik-e meg a befogadói szemléletben avagy sem. A kérdés már csak az, miféle változás állhatott be a színészi alakítás létmódjában, aminek következtében Pilinszky a jelenlét eltűnését érzékelhette. Nicolai Hartmann ezt írja az esztétikai tärgyak letstruktüräjäröl:?° 7 Gadamer: Igazság és módszer, 89. 28 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienn, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő, Budapest, LHarmattan, 2006, 205. # Uo. 205-206. 50 A hartmanni terminológia mindent tárgynak, pontosabban objektumnak tekint, ami találkozik a szubjektum tudatával. Ennek megfelelően még egy olyan komplex, sok-sok különnemű akcióból és anyagiságból eggyé szervesülő észleletköteg is, mint amilyen a színházi esemény, tárgynak tekinthető. Érdemes emellé odatenni Gadamer képződményfogalmát, és rögtön világossá lesz, miért kezelhető objektumként (műként, munkatárgyként) az előadás: , Azt a fordulatot, amelynek során az emberi játék mint művészet igazán beteljesedik, képződménnyé való átváltozásnak nevezem. A játék csak ennek az átváltozásnak következtében éri el idealitását úgy, hogy most már ugyanannak lehet tekinteni, és ugyanakként lehet érteni. Csak ekkor áll elő az a helyzet, hogy úgyszólván a játékosok megmutatótevékenységétől [sic!] elválasztva mutatkozik meg, s annak a tiszta megjelenésében áll, amit játszanak. Mint ilyen, a játék — az előre nem látott improvizáció s 64 c
