Oldal 62 [62]
OCR
IVÁNYI BENCE itt is — vegyük csak példának okáért Visky András munkásságát! —, összességében azonban mégiscsak az a jellemző, amit paradigmaalkotó kötetében Sepsi Enikő is megállapít, miszerint ez a fajta színházi gondolkodás „igazi recepciö”, így pedig szervesen és kauzálisan szerveződő hatástörténet nélkül maradt." Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy érdektelen, halott és ami legfőbb: visszhangtalan anyagként kellene kezelnünk Pilinszky János színházi vonatkozású írásait. Mert bár a színházcsinálás szempontjából ez a korpusz — és itt muszáj leszögeznünk, aláhúznunk és színes post-itekkel kiemelnünk, hogy szövegekről, szövegekről, szövegekről van szó —, meglehet, direkt ösztönzőként kevéssé bizonyult termékenynek, színházértésünkre mindettől függetlenül nagyon is produktívan és inspiratívan képes hatni. Végtére is, mi másra lehetne alkalmasabb bármelyik textus, mint hogy az olvasás aktusában teljesedjék be a sorsa?f A következőkben ezért Szenteczki Zita Angyali üdvözlet-rendezését fogom a Pilinszky szövegeiből kiolvasható színházesztétikai keretrendszerben elemezni. Tanulmányom tehát alapvetően hermeneutikai módszertant követ, az értelmezésnek ama ricoeuri felfogását alkalmazva, mely az olvasás igazi rendeltetését a szöveg aktualizációjában, azaz referencialitásának a világ, illetve az alanyok felé való megnyitásában véli felfedezni, ahol is a világ az olvasók világa, az alanyok pedig maguk az olvasók." Célkitűzésem kétirányú: egyfelől Pilinszky színházesztétikai elképzeléseit kívánom a filozófiai hagyomány segítségével kommentálni, illetve a vizsgált előadás formai jegyein keresztül plasztikusabbá tenni, a gueer vagy a verbatim színház, illetve olyan ,sztáralkotók" közé, mint Brecht, Olivier vagy Sztanyiszlavszkij. Ennek körülbelül az felelne meg esetünkben, ha Nánay István vagy Csáki Judit készítene egy ábécét a modern magyar színjátszás vonatkozásában, ahol Kaposvár ,,K"-ja, Major Tamás , M"-je és az operett , 07-ja mellett Pilinszky volna a , P" — ugye, milyen bizarrnak hangzik? Lasd Michael Billington: K is for Jan Kott, The Guardian, 2012. februär 21., https://www. theguardian.com/stage/2012/feb/21/jan-kott-a-z-of-modern-drama (Letöltes: 2021. szeptember 18.) Bővebben läsd Prontvai Vera: Barakkböl a végtelenbe. Pilinszky színházeszménye és Visky András Caravaggio terminál című drámája, Vigília, 81. évf., 2016/10, 745—751. »A kor színházi emberei csodálták Pilinszky lírai darabjait, de mivel a szerző a költészet felől tette fel kérdéseit, az inkább hagyományosnak mondható színházi környezetben nem tudtak számára > u igazi recepciöt biztosítani. Ugyanakkor a Pilinszky életművét leginkább meghatározó Robert Wilson színházáról szóló eredeti források sem voltak hozzáférhetőek Magyarországon. Ráadásul nem állt rendelkezésre olyan színházi tárgyú elméleti munka sem, amely segített volna megérteni, hogyan működik ez a színházról való költői gondolkodás, és ezen a területen az a színházi tapasztalat is hiányzott, amely elegendő érdeklődést keltett volna egy ilyen elmélet kidolgozása iránt." Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson műveinek tükrében, Budapest, KRE-LHarmattan, 2015, 9—10. Paul Ricoeur: Mi a szöveg?, ford. Jeney Éva, in uő: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Budapest, Osiris, 1999, 33. 7 Uo., 27. a +60 +»
