Page 62 [62]
IVÁNYI BENCE
itt is — vegyük csak példának okáért Visky András munkásságát! —, összességé¬
ben azonban mégiscsak az a jellemző, amit paradigmaalkotó kötetében Sepsi
Enikő is megállapít, miszerint ez a fajta színházi gondolkodás „igazi recepciö”,
így pedig szervesen és kauzálisan szerveződő hatástörténet nélkül maradt."
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy érdektelen, halott és ami legfőbb:
visszhangtalan anyagként kellene kezelnünk Pilinszky János színházi vonatko¬
zású írásait. Mert bár a színházcsinálás szempontjából ez a korpusz — és itt
muszáj leszögeznünk, aláhúznunk és színes post-itekkel kiemelnünk, hogy
szövegekről, szövegekről, szövegekről van szó —, meglehet, direkt ösztönzőként
kevéssé bizonyult termékenynek, színházértésünkre mindettől függetlenül nagyon
is produktívan és inspiratívan képes hatni. Végtére is, mi másra lehetne alkal¬
masabb bármelyik textus, mint hogy az olvasás aktusában teljesedjék be a sorsa?f
A következőkben ezért Szenteczki Zita Angyali üdvözlet-rendezését fogom
a Pilinszky szövegeiből kiolvasható színházesztétikai keretrendszerben elemez¬
ni. Tanulmányom tehát alapvetően hermeneutikai módszertant követ, az értel¬
mezésnek ama ricoeuri felfogását alkalmazva, mely az olvasás igazi rendeltetését
a szöveg aktualizációjában, azaz referencialitásának a világ, illetve az alanyok
felé való megnyitásában véli felfedezni, ahol is a világ az olvasók világa, az alanyok
pedig maguk az olvasók." Célkitűzésem kétirányú: egyfelől Pilinszky színház¬
esztétikai elképzeléseit kívánom a filozófiai hagyomány segítségével kommen¬
tálni, illetve a vizsgált előadás formai jegyein keresztül plasztikusabbá tenni,
a gueer vagy a verbatim színház, illetve olyan ,sztáralkotók" közé, mint Brecht, Olivier vagy
Sztanyiszlavszkij. Ennek körülbelül az felelne meg esetünkben, ha Nánay István vagy Csáki Judit
készítene egy ábécét a modern magyar színjátszás vonatkozásában, ahol Kaposvár ,,K"-ja, Major
Tamás , M"-je és az operett , 07-ja mellett Pilinszky volna a , P" — ugye, milyen bizarrnak hangzik?
Lasd Michael Billington: K is for Jan Kott, The Guardian, 2012. februär 21., https://www.
theguardian.com/stage/2012/feb/21/jan-kott-a-z-of-modern-drama (Letöltes: 2021. szeptember
18.)
Bővebben läsd Prontvai Vera: Barakkböl a végtelenbe. Pilinszky színházeszménye és Visky And¬
rás Caravaggio terminál című drámája, Vigília, 81. évf., 2016/10, 745—751.
»A kor színházi emberei csodálták Pilinszky lírai darabjait, de mivel a szerző a költészet felől tette
fel kérdéseit, az inkább hagyományosnak mondható színházi környezetben nem tudtak számára
>
u
igazi recepciöt biztosítani. Ugyanakkor a Pilinszky életművét leginkább meghatározó Robert
Wilson színházáról szóló eredeti források sem voltak hozzáférhetőek Magyarországon. Ráadásul
nem állt rendelkezésre olyan színházi tárgyú elméleti munka sem, amely segített volna megérte¬
ni, hogyan működik ez a színházról való költői gondolkodás, és ezen a területen az a színházi
tapasztalat is hiányzott, amely elegendő érdeklődést keltett volna egy ilyen elmélet kidolgozása
iránt." Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és Robert
Wilson műveinek tükrében, Budapest, KRE-LHarmattan, 2015, 9—10.
Paul Ricoeur: Mi a szöveg?, ford. Jeney Éva, in uő: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok,
szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Budapest, Osiris, 1999, 33.
7 Uo., 27.
a
+60 +»