Page 59 [59]
„EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET”
Epilógus
TANÍTVÁNY:
TANÍTVÁNY:
TANÍTVÁNY:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
TANÍTVÁNY:
MESTER:
Egy clochard a járdaszélen
Mi van még hátra?
A teremtetlen fény látása: a ragyogás. , A rue Rollin alig győzte
befogadni a ragyogást. Sheryl fekete cédrusként lépdelt mellettem."
Majd a kérdés: , Miről beszélgettünk?"
És a válasz, az egyetlen lehetséges: , Semmiről."
Nem , beszélgettünk", valóban, hanem , keletkeztünk". Pilinszky
szava. Létrejönni, igen, az ásító római aréna tekintete alatt.
A beteljesülő beszéd színháza. , Tavasz van."
Mi az, ami beteljesült?
A művészet határainak kijelölése, erre gondolok.
Ennyi?
Nem-nem, dehogy. Ott áll János a járdaszélen, nem érzékeli az idő
múlását, lehet, hogy le is ült az aszfaltra, amíg Sheryl vásárolni
ment. Előtte rágyújtottak, mint akik most ébredtek fel egymásból.
Sheryl hosszan nézi Jánost, majd azt mondja: , Ha visszajövök,
szeretnélek látni még." Szikár finálé, a magyar irodalom legszebb
búcsújelenete.
Sheryl talán attól tart, János elrepül, amíg ő valami ennivalót vesz.
Jánosnak valóban semmije sem maradt, még önmaga sem. Csak
a repülés.
Sheryl, a fölszálló angyal.
János, a leszálló.
Egy clochard a jardaszélen — ez az utolsó kép.
A vonuló felhőfoltok mögül Beckett tapsát halljuk.
Folytatjuk?
Nem hagyjuk abba.
« 57 «