Itt akar abba is hagyhatnank a mtinemi vizsgálódást, hiszen, azt
hiszem, meggyőzően érveltünk amellett, hogy a Beszélgetések
könyve előadásra szánt dráma...
.. miközben meditatív esztétikai traktátus a színház lehetőségeiről...
. valamint vallási irat az ember helyzetéről és a megváltás valódi
értelméről a súlyosan bűnbe esett keresztény kultúra okozta vá¬
kuumban. , De ki tudja — kérdezi a Pilinszky János nevű szereplő
—, egyszer, egy váratlan pillanatban talán sikerülne megállítanunk
azt, ami megszállva tartja a várost?"
Ez a mondat nemcsak a műnem, hanem a műfaj kérdését is tisz¬
tázza, ha jól értem.
Mire gondolsz?
Pilinszky kísérletére, hogy megalkossa a késő újkor tragédiaműfa¬
ját, aközösségi megtisztulás vallásinál tágabb színházi eseményét.
A maga korában korántsem egyetlenként a kinyilatkoztatásban
részesülők szelíd őrületével bízott a katarzis mindenkire kiterjedő
erejében.
A megváltás helyettesítéseként?
Semmiképpen sem. Pilinszky ebben különbözik kortársaitól, gon¬
doljunk jelesül Grotowski sprituális útjára, aki az esztétikai stádi¬
umból egyenesen a vallásiba ugrott...
Csakhogy tudtán kívül, attól tartok...
Bizonyára. Mindenesetre Pilinszkynél a katarzis nem helyettesíti,
hanem tükrözi a megváltást. Azt is mondhatnánk, hogy a katarzis
az alulról fölszálló angyalok attribútuma Jákob létráján, a megvál¬
tás pedig az alászálló angyaloké. A katarzis Pilinszky színházában
nem a megváltás tettében részesít, hanem középre állít: az esemény